Isten gyengéd, anyai szeretete

A Szentatya a 130. zsoltárhoz fűzte tanítását. A rövid, alig harmincszavas ima Lisieux-i Kis Szent Teréz gondolatait juttatja eszünkbe: a „kis utat”, a kicsinynek maradás útját, mivel ezáltal Jézus karjai között lehetünk, a gyermekhez hasonlóan, akit apja átölel. A zsoltár középpontjában egy anya képe rajzolódik ki, ölén gyermekével – Isten gyengéd és anyai szeretetének jelképe, mint ahogy azt már Ozeás próféta is megfogalmazta: „Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem… Puha kötelékkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt, lehajoltam hozzá, enni adtam neki.” (Oz 11,1.4)

A zsoltár a saját törékenységének tudatában lévő, de mások segítségében bízó gyermek magatartását ellentétes képekkel ábrázolja: „nem dölyfös a szívem, szemem nem tekint gőgösen, nem keresek nagy dolgokat, amelyek meghaladják erőm”. Az eredeti héber szöveg a „magasrendűség”, az „önfelmagasztalás” kifejezésekkel írja le azt a személyt, aki saját magával szemben mindenki mást alacsonyabb rendűnek tekint. A gőgös ember nagy kísértése, hogy Istenhez hasonlóan a jó és a rossz bírája kíván lenni. A zsoltáros ezt határozottan visszautasítja, és az egyetlen Úrba vetett alázatos és őszinte bizalmat választja.

Az imádkozó ezután lelkét az anyja ölén pihenő csecsemőhöz hasonlítja. Az eredeti héber szöveg nem újszülöttről, hanem az anyatejtől már elválasztott, tehát három év körüli gyermekről szól. Ismeretes, hogy az ősi Közel-Keleten az elválasztást rituális ünnep kísérte (vö. Ter 21,8; 1Sám 1,20–23; 2Makk 7,27). A gyermeket tehát nem pusztán fizikai kapcsolat, a táplálék iránti szükséglet, hanem tudatos – bár spontán és közvetlen – kötelék fűzi édesanyjához. Ez a lelki gyermekség jelképe, amely nem vakon és gépiesen, hanem örömteli és felelős választás eredményeként hagyatkozik Istenre.

Ezután a zsoltáros hitvallása kiterjed az egész közösségre: „Remélj, Izrael, az Úrban, most és mindörökké” (Zsolt 130,3). A reménység most kibontakozik az egész népben, amely Istentől biztonságot, életet és békét kap. Könnyen folytathatnánk az imádságot más zsoltárokat idézve, amelyeket ugyanez az Istenbe vetett bizalom ihletett: „A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem” (Zsolt 21,11), „Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne” (Zsolt 26,10), „Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta. Anyám méhétől fogva veled tartottam, anyám ölétől kezdve te voltál osztályrészem” (Zsolt 71,5–6).

„Láttuk, hogy az alázatos bizalommal ellentétben áll a gőg” – folytatta katekézisét a Szentatya, majd Johannes Cassianust, a IV–V. században élt keresztény írót idézte, aki „óva intette a híveket ettől a bűntől, amely minden erényt elpusztít, és nemcsak a középszerűeket és gyengéket veszi célba, hanem főleg azokat, akik saját erejükből jutottak hatalomra. Majd hozzátette: Ezért őrzi Dávid olyan gondosan szívét, hogy elmondhatja az előtt, aki lelkiismeretünk legapróbb rezdülését is ismeri: ’Uram, nem dölyfös a szívem, szemem nem tekintget gőgösen. Nem keresek nagy dolgokat, amelyek meghaladják erőm.’ Mégis, jól tudva, milyen nehéz ez az őrködés még a legtökéletesebbeknek is, nem képzeli azt, hogy egyedül saját képességeire hagyatkozhat, hanem imádságban könyörög Istenhez segítségéért, hogy el tudja kerülni az ellenség dárdáját és ne sebesüljön meg tőle: ’Gőgös lába ne taposson rám’ (Zsolt 35,12)”.

A pápa ezután emlékeztetett: a sivatagi atyák egy bölcs öregje ugyanebben a szellemben hagyta ránk tanítását: „Soha nem léptem túl saját korlátaimat, hogy magasabbra törjek, soha nem esett nehezemre a megaláztatás, mivel minden gondolatommal azon voltam, hogy imádkozzam az Úrhoz: vesse le rólam a régi embert.”

A Szentatya a nagy világnyelveken is összefoglalta katekézisét, majd köszöntötte az egyes zarándokcsoportokat. A német hívekhez intézett köszöntésében örömét fejezte ki a közelgő kölni Ifjúsági Világtalálkozó miatt, és arra kérte őket, hogy imáikkal kísérjék ezt a nagy találkozót.

Külön köszöntötte a fiatalokat, a betegeket és az ifjú házasokat. „Ma Szent Lőrinc emlékezetét ünnepeljük, aki vértanúként a keresztények ékes példája volt, bátran és evangéliumi hősiességgel tudott ragaszkodni isteni Mesteréhez. Kövessétek az ő példáját, és legyetek készen ti is arra, hogy hűségesen válaszoljatok az Úr hívására” – mondta a Szentatya.

VR/korazym.org/MK