Isten hallgat – 2007. december 5.

Hazai – 2007. december 5., szerda | 11:31

Isten mintha nem adna életjelet, és ez a hallgatás már idegesítő. Miért nem lép közbe, amikor ártatlan emberek esnek áldozatul zsarnokoknak? Miért nem irányítja úgy a természetet, hogy ne legyenek katasztrófák?

Ezek a legáltalánosabb kérdések. Valamire azonban figyeljünk. Isten akkor jut eszünkbe, ha baj van. Jó lenne, ha időnként megfordítanánk a kérdés jellegét, hogy pl. miért ad annyi áldást, amennyit figyelmes lélekkel látunk szerte a világban? Miért ad annyira szép természetet? Miért tart fenn bennünket?

Egyáltalán mi ez a lendület, amely a legsötétebb állapotok közepette is azt a szilárd biztonságot adja, hogy egyszer majd győz a jó a rossz fölött. Ne tagadjuk, Istenre vagyunk hangolódva. Hiszen ha nem lenne Isten, még tagadni se tudnánk. A semmit nem tudjuk tagadni, mert nincs. Istent tudjuk tagadni, mert van.

Isten hallgat. Bennünket is hallgat, és csendben is van. De ez a hallgatás a legigazibb háttérmunka. Isten a kezünkre dolgozik, csak nem mindig van bennünk annyi csend, hogy észrevegyük. Nem mindig tudunk hallgatni, sem a lelkünk mélyére, sem a másik emberre. Isten végig tud hallgatni minden jajkiáltást, hogy a világ végső üdvözítésébe beépítse.

Nem tüneti kezelést ad, az a mi dolgunk. Õ gyökerében orvosolja a kavargó embert. Kezdjünk el mi is időben hallgatni Istenre.

Sánta János