„Isten hozott” – 2009. június 5.

Hirtelenjében mosolyt csal az ember arcára ez a párosítás, pedig nem más, mint az isteni rend és az emberi rend összekapcsolása. Az emberi rend az isteni rendből él. Ha Isten irányítja életünket, akkor még rászorulunk az irányításra. Van abban igazság, hogy a bizalom alapja az ellenőrzés.

Istennél hierarchia van, amely szent rendet jelent, nálunk embereknél meg diktatúra vagy demokrácia, ill. ezek rengetegfajta arányú ötvözete, néha egyvelege. Attól, hogy Isten hoz, még illeszkedni kell a helyi közösséghez. Egy vendég nem forgathatja fel egy közösség életét, mondván, hogy náluk így szokás.

Ki tudja, milyen eszköztára van a liberalizmusnak, lehet, hogy eljön az idő, amikor nem az érkezőnek, hanem az ott lakónak kell majd állampolgárságért folyamodni. Ha minden ember megalkothatja a maga világot, akkor semmi akadálya egy ilyen lépésnek. Ennek előfutára az a jelenség, amikor jön valaki, és megfenyegeti a vendéglőst, és védelmi pénz kér.

Ha nem Isten hoz valakit, akkor mindegy, hogy van-e polgárőrség, vagy nincs, meg fogja találni a kiskapukat.

Sánta János