Isten Igéje a valódi csillag – az igazság ragyogását kínálja

A pápa arra buzdította a híveket, hogy kövessék életükben e csillagot, haladjanak együtt az egyházzal, amelyben sátrat vert Isten Igéje. „Utunkat mindig megvilágítja az a fény, amelyet senki más nem tud adni számunkra” – mondta a Szentatya.

Ünnepi homíliájában XVI. Benedek a napkeleti bölcsekről beszélt, akik a Messiást keresték. Valószínűleg tudós személyek voltak, akik fürkészték az eget, de nem azért, hogy a csillagokból a jövőt olvassák ki. Inkább a valódi világosságot keresték, amely megjelöli számukra a követendő utat. Biztosak voltak abban, hogy a teremtett világban megtalálhatják Isten „kézjegyét”, amelyet az ember felfedezhet és megfejthet. Keresésük során a napkeleti bölcsek  először Heródessel találkoztak Jeruzsálemben; a király a hatalom embere volt, aki a másikban pusztán a vetélytársat látta. De fel kell tennünk magunknak a kérdést: van-e bennünk is valami Heródesből? Olykor talán mi is vetélytársat látunk Istenben; vakok vagyunk jeleivel szemben, süketek vagyunk szavaira, azt gondolva, hogy azok korlátoznak és nem teszik lehetővé, hogy életünket tetszésünk szerint rendezzük be. Mindez azonban elégedetlenséghez vezet. El kell távolítanunk elménkből és szívünkből azt a gondolatot, hogy Isten a vetélytársunk. Nyíljunk meg a bizonyosságnak, hogy Isten a mindenható szeretet, aki soha nem csorbít meg bennünket semmiben.

A  pápa emlékeztetett rá, hogy a napkeleti bölcsek Heródes után tudósokkal találkoztak: számukra a szentírás egyfajta térkép, amelyet kíváncsian kell tanulmányozni; szavak és fogalmak összessége, amelyet meg kell vizsgálni. Vizsgáljuk meg, nincs-e bennünk is kísértés, hogy a szentírást, az egyház hite számára rendkívül gazdag és fontos kincset olyan tárgynak tekintsük, amely a szakértők területe, semmint annak a könyvnek, amely megmutatja az utat, hogy eljussunk az örök életre. Tekintsük úgy a Bibliát, mint azt az igazságot, amelynek útján nap mint nap végig kell haladnunk testvéreinkkel együtt - hangsúlyozta a Szentatya.

A napkeleti bölcsek Isten nyomait keresték. Tudták, hogy az „egek hirdetik Isten dicsőségét” (Zsolt 19,2). Biztosak voltak abban, hogy Istent fel lehet fedezni a teremtett világban. De mint bölcsek azt is tudták, hogy csak az értelem és a hit segítségével találkozhatnak Istennel – hangzott el XVI. Benedek homíliájában.

A világegyetem nem a véletlen műve. A világ szépségében, misztériumában és nagyságában észre kell vennünk az örökkévaló értelmet; el kell jutnunk általa az egyetlen Istenhez, aki az eget és a földet teremtette. Ha így tekintünk a világegyetemre, akkor meglátjuk Istent, aki a világot teremtette, azt, aki Betlehemben egy barlangban született, és aki továbbra is közöttünk lakik az Oltáriszentségben. Ugyanarról az élő Istenről van szó, aki hív és szeret bennünket, aki el akar vezetni mindnyájunkat az örök életre – emelte ki a pápa.

A csillag a szegények, az alázatosak közé vezette el a napkeleti bölcseket, hogy megtalálják a világ Királyát. Isten szempontjai különböznek az emberekéitől. Isten nem evilági hatalomnak megfelelően nyilvánítja ki magát, hanem szeretetének alázatában. Ez a szeretet azt kéri tőlünk, szabadsággal bíró emberektől: fogadjuk be, hogy átalakíthasson bennünket, és képessé tegyen arra, hogy eljussunk Istenhez, aki maga a szeretet.

Ha megkérdeznék tőlünk, Isten hogyan tudta volna üdvözíteni a világot, esetleg azt válaszolnánk: igazságosabb gazdasági rendszer megvalósítása révén. Ez azonban valójában egyfajta erőszak lenne az emberrel szemben, mert figyelmen kívül hagyná szabadságát és szeretetét. Isten egészen másképpen nyilvánítja ki hatalmát a világnak Betlehemben. Nekünk is oda kell mennünk, ahol megtaláljuk Isten csillagát – mondta Vízkereszt ünnepén tartott szentbeszédében XVI. Benedek pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír