Isten közelségében – Nagyboldogasszony ünnepe

Nézőpont – 2010. augusztus 14., szombat | 17:30

A Katolikus Egyház augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján Szűz Mária mennybevételét ünnepli. Az ősegyházig visszanyúló hagyomány úgy tartja, hogy a Megváltó édesanyjának – hite jutalmaként – nem kellett a sírban várnia Jézus világ végi eljöveteléig, hanem halála után Isten rögtön föltámasztotta, és magához emelte a mennybe. Az egyház Krisztus első és legbuzgóbb követőjének megdicsőülését bemutatva jelet ad a világnak, hogy megéri Isten közelségében élni.

A népi jámborságban is évszázadokon át öröklődő nézetet XII. Pius pápa emelte dogmai rangra 1951-ben a Fulgens corona kezdetű bullájában. Jeruzsálemben már az V. század elején ünnepelték Mária halálának napját, amelyet átmenetelnek, születésnapnak vagy elszenderedésnek (dormitio) neveztek. A VI. században az ünnep a keleti egyházban mint Mária mennybevitele vált általánossá Dormitio sanctae Mariae (Szűz Mária elszenderedése) néven. Nyugaton egy századdal később terjedt el, a VIII. századtól Mária mennybevitele, Assumptio beatae Mariae elnevezéssel szerepel a kalendáriumokban. Rómában I. Sergius tette hivatalos ünneppé. Hamarosan vigíliát csatoltak hozzá, később, egészen a múlt század közepéig oktáva, nyolcnapos ünnep is kapcsolódott hozzá.

Nagyboldogasszony napja a karácsony és újév mellett a harmadik olyan parancsolt ünnep Magyarországon (ezeken a hitüket gyakorló katolikusoknak az Egyház szentmisén való részvételt ír elő), amely nem szükségszerűen vasárnapra esik. A Nagyboldogasszony Szűz Máriának kifejezetten a magyarok által használt neve, amely a nagy, azaz felnőtt Mária feltámadására és megdicsőülésére utal.

MKPK Sajtószolgálat/Magyar Kurír