Isten minden elhunytat saját halottjának tekint… – 2006. szeptember 12.

Hazai – 2006. szeptember 12., kedd | 0:07

…és üdvösségéről nem később, hanem azonnal gondoskodik. Hogy ez miként jut érvényre annak életében, aki halál kapuján átlépett, itteni életének minőségtől függ. Számít az, hogy mennyire hangolódott rá Istenre az elhunyt.

A gonosz lélek viszont senkit sem tekint saját halottjának, még azokat sem, akik földi életükben vele paktálva mérhetetlen károkat okoztak. Haláluk pillanatában vége a haverkodásnak, s ha korábban teljesen az ördögnek adták magukat, akkor ebben a pillanatban magukba zuhannak.

Az ördögnek senki se kell, mert ő lett a legönelégültebb teremtmény, mindenki más csak akadályozná őt az önelégültségben, egy halottal meg végképp nem akar semmit se kezdeni. Hazugság, hogy a pokolban jobb a társaság. A pokol az az állapot, hogy végérvényesen egyedül marad az ember. S ezt senki másnak, egyedül magának köszönheti, aki oda jut. Az ördög csak addig akar foglalkozni bárkivel is, amíg szét nem zilálja. Ha sikerült, akkor úgy hagyja.

Isten is okoz kényelmetlenséget, de annak mindig az a célja, hogy nyíljunk meg egymás felé.

Sánta János