Isten minden embert szentségre hív

Keresztes János 1542-ben született Kasztíliában, az Avilához közeli Fontiverosban. Családja nagyon szegény volt, édesapja nemesi származása ellenére, akit szülei elűztek, mert házasságra lépett egy egyszerű selyemszövő lánnyal. János fiatalon elveszítette édesapját; édesanyjával és testvérével Medina del Campóba, a kor jelentős gazdasági és kulturális központjába költöztek – mondta katekézise elején a Szentatya.

János 18 éves korában a város jezsuita kollégiumába került, ahol humán tudományokat, retorikát és klasszikus nyelveket tanult. A hároméves tanulmányi időszak végén már világosan tudta, hogy mi lesz valódi hivatása: a kármelita szerzetesi élet. 1563-ban kezdte meg a noviciátust, majd egy év múlva a salamancai egyetemre került, ahol három évig filozófiát és művészeteket tanult.

1567-ben szentelték pappá, első miséjére visszatért családjához Medina del Campóba. Ekkor találkozott Avilai Terézzel, ami mindkettejük számára döntő esemény: János támogatta Teréznek a rend férfi és női ágának megújítására irányuló terveit. 1568-ban Duruelóban megnyitották a sarutlan kármeliták első házát, ahol János három társával alakította ki az első közösséget. Szerzetesi fogadalmuk megújításával vette fel a Keresztes nevet. Ezekben az években születtek Avilai Teréz legjelentősebb művei, illetve Keresztes János első írásai is.

A kármelita megújulás a renden belül nagy nehézségekbe ütközött, s ez sok szenvedést okozott Jánosnak. 1577-ben rendtársai elrabolták, és a toledói karmelita kolostorba zárták; rabként bántak vele, testi és lelki erőszakot alkalmazva rajta. János fogsága idején írta meg egyik legismertebb művét, a Szellemi páros éneket. Szenvedése 1578. augusztusában ért véget, amikor kalandos módon sikerült elmenekülnie fogságából. A város sarutlan kármelita kolostorában húzódott meg, ahol Teréz és a megújult rendhez tartozó társai örömmel ünnepelték szabadulását.

János, miután visszanyerte fogsága idején elvesztett erejét, Andalúziába ment. Mintegy tíz évet töltött a dél-spanyol kolostorokban, egyre jelentősebb rendi feladatokat teljesítve. Miután visszatért szülőföldjére, a már teljesen önálló joghatósággal rendelkező rend segoviai kolostorának elöljárója lett. 1591-ben a mexikói új provinciába küldték, ahol súlyosan megbetegedett és még abban az évben meghalt. X. Kelemen pápa 1675-ben boldoggá avatta, és XIII. Benedek emelte a szentek sorába 1726-ban.

Keresztes Szent János a spanyol irodalom jelentős alakja. Legfontosabb művei között szerepel a Kármel-hegy útja, a Lélek sötét éjszakája, az Égő szeretetláng és a Szellemi páros ének. Ezek elvezetnek Keresztes Szent János mély és misztikus tanításához, amelynek célja az életszentségre vezető út leírása; arra a tökéletes állapotra, amelyre Isten mindannyiunkat hív – mondta XVI. Benedek pápa.

Keresztes Szent János szerint minden jó, amit Isten teremtett. A teremtmények által lehetőségünk nyílik arra, hogy felfedezzük Azt, aki nyomott hagyott bennük magáról. A hit az embernek adományozott egyetlen forrás, amely által megismerheti Istent, aki egyszerre három személy – hangsúlyozta Keresztes János tanítása alapján Benedek pápa. Mindazt, amit Isten az ember tudtára kívánt adni, Jézus Krisztus által tette meg. Ő az egyetlen út az Atyához (v.ö. Jn 14,6). Bármely más teremtmény semmi Istenhez képest, és mit sem ér. Ezért Isten tökéletes szeretetének eléréséhez az embernek belső megtisztulásra van szüksége. Ami valóban szabaddá és tisztává varázsolja a lelket: a dolgoktól való függetlenség. Isten az élet középpontja és értelme. A megtisztulás hosszú és nehézségekkel teli útja természetesen megkívánja az ember erőfeszítéseit, ám annak egyetlen főszereplője Isten. Az egyetlen, amit az ember tehet, hogy megnyílik Isten működésére, s nem állít elé akadályokat.

Mit jelenthet a mai keresztény ember számára Keresztes Szent János alakja és tökéletességre törekvése? – vetette fel a kérdést a Szentatya. Élete nagyon nehéz volt, mégis fogsága idején írta egyik legszebb művét. Példája által megérthetjük, hogy a Krisztussal való élet erőt ad és megvilágítja utunkat. A hit azt jelenti, hogy átadjuk magunkat Isten szeretetének, amely segít a mindennapi élet nehézségei közepette. Kérjük az Urat: támogasson, hogy át tudjuk adni magunkat Isten szeretetének, amelyre hivatottak vagyunk és amely a megváltásunk – buzdított XVI. Benedek pápa a február 16-i általános kihallgatáson.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

(gj)