Már korábban szóba került, hogy minden teremtményben valamiként ott van a második isteni személy, és a fennmaradás minden formájában ott van a harmadik isteni személy.
Ez jól kifejeződik a házasságban, ahol a férj és a gyermek közötti kapcsolat maga az édesanya. Szokták a Szentháromságot emberileg a gyermekes családdal jelképezni. A férj hasonlít az Atyára, a gyermekek hasonlítanak a Fiúra, az asszony pedig hasonlít a Szentlélekre.
Jézus Krisztus óta, a pap hasonlít az Atyára, a rábízott közösség hasonlít a Szentlélekre, és mindaz, amit a pap a rábízottakból szellemi gyümölcsként kihoz, hasonlít a Fiúra.
Ha nem ilyen formában látjuk a pap, az apa, az anya és a gyermekek helyét, akkor minden összekeverhető. Ha a pap, az apa, az anya és a gyermek nem kapja meg szentháromságos méltóságát, akkor teljesen mindegy, ki kinek lép a szerepébe, mindent le lehet önteni a rosszul értett jogalkotás mázával, és szabadság címén egy nagy egyveleggé lehet tenni az egészet.
Abban, hogy ez ne folytatódjon, nagy felelőssége van a keresztényeknek.
Sánta János