Isten öröme kiárad mindenkire – 2007. december 25.

Ez szikrányit sem von le a mi értékünkből, sőt, csak ez tart nyitva bennünket. Nem attól vagyunk emberek, hogy felfejlődünk egy állapotra, és ott elkezdünk stagnálni, hanem attól, hogy mindig többek lehetünk. A mennyországban is, ahol egyre mélyebben megismerhetjük Istent, és ezt ott már semmi nem akadályozza.

Ha Istené a dicsőség, akkor az emberé a béke. Mert tudja, hogy jó helyen van. Ha viszont meg akarjuk kaparintani Isten dicsőségét, akkor nem lesz békénk sem. Gyűlölködünk és marjuk egymást. Erőnk kifullad a dicsőség megszerzésében, és arra már nem marad, hogy azt megosszuk egymással.

Bízzuk Istenre, hogy kinek milyen dicsőséget ad, jobban tudja ő, hogy melyikünk miként teljesíthető be. Õ, mint Atya kívülről lát bennünket, tárgyilagosan, mint Fiú, közénk jön, egy lesz velünk, és mint Szentlélek, belénk költözik. Nincs a világon más, aki, ennyire áthat bennünket. Fogadjuk érkezését nyitott szívvel!

Sánta János