Isten országa a szegényeké – 2005. szeptember 26.

Önmagában nem bűn a gazdagság, lehet jó célokra is használni az anyagi javakat. Mindenesetre helyzeti előnyben van az örök élet szempontjából a szegény ember. Nem köti le annyira figyelmét a javainak rendezése, jobban átéli, hogy egymásra szorulunk. Jézus gazdag emberként sem lett volna hiteltelen, biztosan megmutatta volna, hogyan lehet példaadóan használni a pénzt, de mégsem ezt választotta, hanem a szegénységet. Talán azért is, mert szegényből több van, mint gazdagból, és amikor Isten színe előtt megjelenünk, üres a kezünk.

Isten nem azt nézi, hogy mink van, hanem azt, hogy mivé alakultunk. Frissen tartsuk magunkban azt az érzést, hogy csak egymást segítve leszünk csak boldogok. Valahol láttam egy olyan reklámot, hogy a luxushoz tér kell. Szellemes és igaz, de nem Isten országának szellemét táplálja. Mert az meg még igazabb, hogy Isten emberének nem kell tér, mert téren és időn már túllépett. Ezért tudja, hogy a téren és időn belül mi mennyit ér.

Sánta János