Isten számon kéri a „testvér vérét”, amelyet „az Õ nevében” ontottak ki

Kitekintő – 2006. február 26., vasárnap | 14:02

A pápa elítélte az iraki és nigériai erőszakot, amelyek során templomokat és mecseteket romboltak le. „A Nagyböjt legyen az imádság ideje azért, hogy a világban megszűnjenek a konfliktusok és az erőszak.”

Vatikánváros: XVI. Benedek pápa vasárnap délben, az Úrangyala imádság alkalmával megemlékezett a szamarrai aranykupola lerombolásáról és az Irak több területén is dúló erőszakról, amelynek során szunniták és siíták kölcsönös megtorlásai „gyászt hintettek, szítva a gyűlöletet és súlyos akadályt gördítve az ország újjáépítésének amúgy is nehéz munkája útjába”. A pápa elítélte a templomok és mecsetek ellen Nigériában elkövetett erőszakot is, ahol napokon keresztül álltak szemben egymással keresztények és muzulmánok.

„Határozottan elítélem az istentiszteleti helyek ellen elkövetett erőszakot, az Úrra bízom az elhunytakat és mindazokat, akik siratják őket” – fogalmazott a Szentatya kemény szavakkal elítélve azokat, akik a vallások között gyűlöletet szítanak, s akik Isten nevét használják fel, hogy embereket öljenek meg. „Az Isten-hit gyümölcsei nem pusztító szembenállások, hanem a testvériség és az együttműködés szelleme, mindannyiunk javára. Isten, aki mindannyiunk Teremtője és Atyja, még szigorúbban kéri számon, ha valaki az Õ nevében ontja ki testvére vérét.”

A pápa „intenzívebb imádságra és böjtre” hívott mindenkit „a nagyböjti szent időben, hogy az Úr távoztassa el e szeretett nemzetektől, és a föld sok más helyétől a hasonló konfliktusok fenyegetését”.

A Nagyböjtre való készülődés állt a pápa Úrangyala előtti elmélkedésének középpontjában is. A mai szentmisén elhangzó evangéliumi részre hivatkozva, amely a keresztény böjtről szól, amikor „elveszik a vőlegényt” (vö. Mk 2,18–20), a pápa kiemelte: Krisztus „Izrael Vőlegénye, aki azért jött, hogy megünnepelje népével a mennyegzőt. Akik felismerik őt és hittel befogadják, ünnepelnek. Csakhogy éppen övéi elutasítják majd, és megölik: akkor, szenvedése és halála idején lesz itt a gyász és a böjt ideje”. A nagyböjti idő „az Úr szenvedésére való emlékezés nagy ideje, a feltámadás Húsvétjára való készülődésben. Ez alatt az idő alatt tartózkodunk az alleluja-énekléstől, s a bűnbánati önmegtartóztatás megfelelő formáinak gyakorlására hívnak bennünket. A Nagyböjt idejéhez nem szabad „régi”, megöregedett lélekkel közelednünk, mintha valami súlyos és terhes kötelesség lenne, hanem annak az új lelkületével kell várnunk, aki Jézusban, s az ő húsvéti misztériumában megtalálta élete értelmét, és érzi, hogy most már mindennek Õrá kell utalnia.

AsiaNews/Magyar Kurír

Kép: TelePace

#Vatikán