„Isten Szava az élet valódi útja” – XVI. Benedek katekézise Damiáni Szent Péterről

2009. szeptember 10., csütörtök | 8:34

A vatikáni VI. Pál teremben tartott szeptember 9-ei általános kihallgatáson a Szentatya Damiáni Szent Pétert, a XI. század egyik legjelentősebb személyiségét állította tanításának középpontjába.

A kamalduli szerzetes remeteként élt, szerette a magányt, ugyanakkor bátran elkötelezte magát a kor pápái által kezdeményezett egyházi megújulásban – mondta katekézisének kezdetén XVI. Benedek pápa. Damiáni Szent Péter 1007-ben született Ravennában, elszegényedett nemesi családban. Hamar árván maradt, gyermekkora nem volt szenvedéstől, nélkülözésektől mentes. Jogi tanulmányai mellett elsajátította az írás művészetét is (ars scribendi), és alapos latintudásának köszönhetően kora egyik legnagyobb latin írójává vált. A legkülönfélébb irodalmi műfajokban alkotott: fennmaradtak levelei, homíliái, szentekről írt életrajzai, versei.

Damiáni Péter a világegyetemet kimeríthetetlen parabolának, jelképrendszernek tekintette – ebből kiindulva értelmezte a belső életet, az isteni valóságot, a természetfelettit. Az abszolút Isten szemlélése arra késztette, hogy fokozatosan elszakadjon a világtól és a mulandó valóságától, s a szigorúságáról híres, a Szent Keresztről elnevezett Fonte Avellana-i kolostorba vonult vissza, ahol a szerzetesek lelki épülésére megírta a kolostor alapítója, Ravennai Szent Romuáld életét.

A kereszt misztériuma vonzotta leginkább Damiáni Pétert. „Nem szereti Krisztust az, aki nem szereti Krisztus keresztjét” – írta egyik homíliájában. Saját magát pedig úgy mutatta be, mint „Pétert, aki Krisztus keresztje szolgáinak a szolgája”. Csodálatos imákat intézett az egész üdvtörténetet magába foglaló kereszthez, a misztérium kozmikus dimenzióit sejtetve. Damiáni Szent Péter példája nyomán tekintsünk úgy a Keresztre, mint Isten legnagyobb szeretetcselekedetére az emberek iránt – hangsúlyozta katekézisében a pápa.

A szentéletű szerzetes megfogalmazta a remeteség Reguláját, különösen kiemelve a kolostorok szigorú csöndjének jelentőségét. A szerzetesek arra kaptak meghívást, hogy életüket éjjel-nappal imával, hosszan tartó böjtöléssel töltsék; továbbá gyakorolják a nagylelkű, testvéri szeretetet, s mindig készségesen engedelmeskedjenek az elöljárónak – áll a kamalduli szerzetes írásában.

Damiáni Szent Péter elmélyülten foglalkozott a Szentírással, Isten igéjének titokzatos jelentésein elmélkedve; ebből merítette lelki táplálékát. A remetecellát olyan szobának nevezte, amelyben Isten társalog az emberekkel. Számára a keresztény élet csúcspontja a remeteség volt. A szerzetes, miután megszabadult a világ kötelékeitől, zálogul megkapja a Szentlelket, és lelke boldogan egyesül a mennyei Jegyessel – tanította. „Ez napjainkban is fontos, még ha nem is vagyunk szerzetesek” – folytatta katekézisében a Szentatya. „Teremtsünk csendet lelkünk mélyén, hogy meghalljuk Isten hangját. A Krisztussal való benső egységre való törekvés minden keresztényt kötelez. Damiáni Szent Péter példája nyomán ne hagyjuk, hogy teljesen kitöltsék életünket a mindennapok tevékenységei, a hétköznapok problémái és aggodalmai. Ne feledkezzünk meg Jézusról, hanem valóban Õ legyen életünk középpontja.”

Damiáni Péter számára fontos volt az egész egyház egysége. Tudta azonban, hogy a szent egyház idealizált képe nem felel meg kora valóságának. Ezért bátran leleplezte a kolostorokban és a papok körében tapasztalható korrupciót. Egyes püspökök és apátok valóságos alattvalóiknak tekintették a rájuk bízott lelkeket; gyakran erkölcsi életük is sok kívánnivalót hagyott maga után. Ezért 1057-ben Damiáni Péter elhagyta a remeteséget, és elfogadta az Ostia bíboros püspökévé való kinevezést. Ettől kezdve szorosan együttműködött kora pápáival az egyház megreformálásában. Le kellett mondania a szemlélődés, a remeteség szépségéről, hogy hozzájárulhasson az egyház megújulásához.

Tíz évvel később, 1067-ben engedélyt kapott arra, hogy visszatérjen a Fonte Avellana-i kolostorba. Ám hamarosan újabb küldetéssel bízták meg. Missziós tevékenysége során érte a halál 1072. február 22-éről 23-ára virradó éjszaka a faenzai bencés kolostorban. „Damiáni Szent Péter monasztikus életével ékesszóló tanúságot tett Isten elsőbbségéről. Példája felhívás minden hívő számára, hogy haladjon az életszentség útján” – fejezte be katekézisét XVI. Benedek pápa.

*

A Szentatya a nagyobb világnyelveken is összefoglalta tanítását, majd anyanyelvükön köszöntötte a zarándokcsoportokat. A Csehországból érkezett híveket arról biztosította, hogy nagy örömmel készül hazájuknak szóló szeptember végi apostoli látogatására.

A mezőgazdasági termelők olasz szövetségének egyházi és világi vezetőit, képviselőit köszöntve a pápa arra buzdította őket, hogy folytassák szociális és spirituális tevékenységüket a mezőgazdaság terén. Az etikai alapelvek elsőbbségét s a szolidaritást hirdetve és érvényesítve a gazdasági életben, újítsák meg a reményt.

Az audienciát követően a Szentatya visszatért Castel Gandolfóba.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kitekintő
Címkék: Vatikán
hirdetés
Vezető híreink – olvasta már?
ferenc-papa-ha-nem-bocsatasz-meg-testvereidnek-isten-sem-bocsat-meg-neked
Ferenc pápa: Ha nem bocsátasz meg testvéreidnek, Isten sem bocsát meg neked!

A Szentatya április 24-én folytatta a Miatyánkról szóló katekézissorozatát. Ma is az Úr imájának arról a mondatáról elmélkedett, amelyben azt kérjük, hogy az Úr engedje el adósságainkat, vétkeinket, amint mi is elengedjük embertársainkét. Beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

2019. április 24., szerda
az-otodik-evangelium-egy-multfeltaro-evtized-szentfoldon-voros-gyozo-akademikus-professzorral
Az Ötödik Evangélium – Egy múltfeltáró évtized a Szentföldön Vörös Győző akadémikus professzorral

A kutatások lenyűgöző eredményeiről és a 20. századi „előkutatásokra” visszatekintő dokumentációkból már a harmadik reprezentatív akadémiai monográfiája jelent meg. Húsvét alkalmából az „Ötödik Evangélium” üzeneteiről kérdeztük Vörös Győzőt.

2019. április 24., szerda