Isten a szeretet – 2005. július 7.
Hazai – 2005. július 7., csütörtök | 0:07
Úgy tűnik, erről a legkönnyebb beszélni, hogy Isten a szeretet. Csak akkor akadunk meg, ha felidézzük a második parancsot, hogy Isten nevét hiába ne vedd.
Így a szeretetet sem szabad örökké emlegetnünk. El is koptatták, túl általános lett, és kiüresedett. Ha Isten tökéletesen szeret, akkor mi csak részlegesen és töredékesen tudunk szeretni. A szivárvány színskálája együtt fehér fényt ad. A szeretet skálája is ezerféle, és az egyes emberek egy-egy formáját valósítják meg.
Vannak pl. türelmes emberek, vannak tudósok, vannak irányító típusúak, és még sokfélét sorolhatnánk. De egy ember nem tudja mindegyiket megvalósítani. Egyedül J. Kr. az, aki az összes szempontból tud szeretni. Mi nem tudunk, és ezt nehéz tudomásul vennünk.
Viszonylag könnyű szeretni a másikat, ha látjuk őt, és vele vagyunk. De ha elmenne egy kis időre, lehet, hogy gyűlölnénk. Ez jelenik meg pl. a féltékenységben. A másik véglet se túl nehéz, hogy távolról szeretünk valakit, de ha közelünkbe jönne, már nem szeretnénk. Pl. távoli katasztrófák esetén tudunk sok pénzt összeadni, a közeliek esetében nem biztos.
Ahhoz viszont kifejezetten isteni erő kell, hogy közelről és távolról is tudjunk szeretni valakit.
Sánta János