„Isten szolgáinak egyszerű szolgája”

„Rendkívüli, mondhatni egyedülálló alakja példa mind az egyház pásztorai, mind a közigazgatásban dolgozók számára: először Róma prefektusa, majd püspöke volt. Császári tisztviselőként kitűnt vezetői képességeivel és erkölcsi szilárdságával, olyannyira, hogy alig harminc évesen a város legmagasabb polgári tisztségét töltötte be. Belsőjében azonban érlelődött a szerzetesi életre szóló hivatás, amelyet 574-ben, atyja halálakor követett. Onnan kezdve a bencés regula határozta meg életét. Akkor is folytatta szerzetesi, egyszerű és szegény életmódját, amikor a pápa a keleti császárhoz küldte, hogy képviselje őt.”

„Amikor visszahívták Rómába, bár kolostorban élt, szoros munkatársa volt II. Pelagius pápának, s amikor az egy pestisjárványban meghalt, közfelkiáltással Gergelyt választották utódául. Mindenféle utakon próbált menekülni a kinevezés elől, de végül meg kellett adnia magát, s fájó szívvel bár, de elhagyta a kolostort, és a közösségnek szentelte magát, tudva, hogy kötelességét teljesíti, s hogy 'Isten szolgáinak egyszerű szolgája'."

Ezzel kapcsolatban a pápa Nagy Szent Gergely gondolatait idézte: Nem igazán alázatos az, aki miután megértette, hogy az isteni akarat rendeléséből mások élére kell állnia, mégis megveti ezt az elsőbbséget. Ha viszont aláveti magát az isteni rendelésnek, távol áll tőle a makacsság bűne, s előre felvértezi magát azokkal az adományokkal, amelyekkel a többi ember hasznára lehet, amikor a lelkek kormányzásának legmagasabb méltóságát bízzák rá, szívével menekülnie kell előle, de akarata ellenére is engedelmeskednie kell. „Gergely prófétai előrelátással megérezte, hogy egy új kultúra volt megszületőben a római örökség és az úgynevezett 'barbár' népek találkozásából, a kereszténység egybetartó erejének és erkölcsi felemelő erejének köszönhetően. A szerzetesség nemcsak az egyház, de az egész társadalom számára gazdag kincsnek bizonyult” – hangsúlyozta a pápa.

„Nagy Szent Gergely gyenge egészsége ellenére nagy erkölcsi erejével intenzív lelkipásztori munkát végzett. Gazdag levelezést, csodálatos homíliákat hagyott ránk, egy kiváló kommentárt Jób könyvéhez, írásait Szent Benedek életéről, a sok liturgikus szöveg mellett, amelyeket a nevéhez kötődően gregoriánnak nevezett zenei reform tett híressé. Legkiválóbb műve mégis minden bizonnyal a lelkipásztori regula, amely a papság életében ugyanolyan súllyal bírt, mint Szent Benedek Regulája a középkori szerzeteség számára. A lelkek pásztorának élete a szemlélődés és a cselekvés kiegyensúlyozott szintézise kell, hogy legyen, amelyet az a szeretet hajt, amely magas csúcsokat ér el, ahogy irgalmasan a többi ember mély sebei fölé hajol. Ebből a mindig aktuális tanításból merítettek ihletet a II. Vatikáni Zsinat atyái, amikor felvázolták korunk lelkipásztorának képét. Kérjük a Szűzanyát, hogy az egyház pásztorai, de a világi intézmények vezetői is Nagy Szent Gergely példáját és tanítását kövessék!” – zárta szavait a Szentatya.

VIS/Magyar Kurír