Isten szolgájára, Kelemen Didák minoritára emlékeztek

Vasárnap a miskolci minorita templomban, ahol az egyik mellékoltárnál őrzik az Észak-Magyarország misszionárius sírját, az esti ünnepi misét celebrálta s a szentbeszédet mondta az egri érseki iroda igazgatója, Mándy Zoltán kanonok, aki valamikor káplánként itt szolgált. Vele együtt koncelebráltak minorita testvérek Aradról és Egerből, Lengyelországból és Romániából. Jelen volt Kartal Ernő magyar minorita tartományfőnök, aki a Didák templomában szolgálva egyházmegyés papként ismerte fel szerzetesi hivatását.

A szónok szentbeszédében hangsúlyozta, mennyire világos egyfajta párhuzam P. Didák élete és a pápai iránymutatások között, melyeket találunk a Tertio millennio ineunte c. körlevélben. Didák, bár 300 évvel ezelőtt élt, nehéz időkben, egyformán az ország s az Egyház számara, ugyanazok az elvek szerint élt és szolgált, amelyekre most, a harmadik évezred elején rámutat a pápa. Észak-Magyarország megújítója krisztusi és evangéliumi ember volt – olyannyira, hogy még a protestáns testvérek is szent embernek nevezték –, az ima és a Szentírás embere is. Ezért bejárta a városokat s falvakat, Erdélytől kezdve, melyből származott (Kézdialmás), Dunántúlig. Hirdette az Örömhírt, szóval és tettekkel, ápolva a betegeket, pestiseseket, építve iskolákat, templomokat. A párbeszéd és a közösség embere volt, a katolikus egyházon belül, de kifelé is.

Miskolcon költözött el az örökkévalóságba, életszentség hírében, 1744. április 28-án, földi életének 61. évében. Boldoggá avatási pere 1794 óta, az erdélyi püspökök kezdeményezésére folyamatban van.

Az ő ábrázolása található pl. az egri bazilikában, a millenáris színes üvegablakokban, s remélhetőleg a krakkói Irgalmasság Bazilika magyar kápolnájában is látható lesz.

Magyar Kurír