Isteni kör és ördögi kör – 2006. november 28.

Az ördögi kör mentén az ember befelé néz, az isteni kör mentén kifelé. Sőt nem is annyira körök ezek, inkább spirálok, amelyek mentén halad az ember. Az ördög egyre inkább önmagába szippantja az embert. Õ úgy lát el bennünket, hogy teljesen magunkra hagy, azaz jól ellátja a bajunkat, örömet pedig nem enged, mert örökké csak azt sugallja, hogy ne törj ki önmagad köréből.

Az isteni kör mentén is spirálban haladunk, de egyre inkább kifelé. Egyre többek leszünk, mert egyre több minden van ezen a körön belül, és egyre nagyobb érintkezésbe lépünk a még nem ismert dolgokkal, és az élet már ismert dolgait is egyre szélesebb összefüggésben látjuk.

A befelé zuhanásból a megbocsátással törünk ki, és azzal, hogy jótetteink hozamát engedjük, hogy Isten mérje. Egyik spirálnak se látjuk a végét. De az biztos, hogy jobb kifelé haladni, mint befelé. Ha meg tudnánk indokolni, miért jobb a jó, mint a rossz, istenek lennénk, de nem vagyunk azok. Elégedjünk meg a jó vonzásával.

Sánta János