„Istennek és a benne bízóknak semmi sem lehetetlen”

A Szentatya köszönetét fejezte ki Fouad Twal pátriárkának, a különböző rítusú katolikus püspököknek, papoknak és a szentföldi ferences kusztódiának; a jordán királynak és királynénak, az izraeli elnöknek, a Palesztin Nemzeti Hatóság elnökének és mindazoknak, akik közreműködtek utazása sikeres lebonyolításában.

Beszédében a pápa sorra vette utazása napjait. Útja elején Jordániában két nagy szenthelyet keresett fel: Nebo hegyét, ahonnan Mózes az ígéret földjét szemlélhette, ahová azonban nem léphetett be és a Jordánon túli Betániát, Keresztelő Szent János működésének földjét. Nebo hegyén a zarándok „a már” és „a még nem” helyzetében van – mondta a Szentatya. Ugyanígy a zarándok egyház is megéli ezt az eszkatológikus állapotot, vagyis hogy már egyesült Krisztussal, de még várja a végső idők dicsőséges eljövetelét. A Betániában épülő templom alapkövének megáldása kapcsán a Szentatya arról beszélt, hogy a hasemita királyságban megvalósuló vallásszabadság értékes példa lehetne más országok, népek, így a jelenleg nehéz helyzetben élő iraki keresztények számára.

Jordániát elhagyva XVI. Benedek  Izraelben folytatta útját. Arra a földre zarándokolt, ahol Jézus született, élt, meghalt és feltámadt. Ezen az Istentől megáldott földön olykor lehetetlennek tűnik kilépni az erőszak örvényéből. De Istennek és a benne bízóknak semmi sem lehetetlen. Az egyetlen igaz és irgalmas Istenbe vetett hit, mely a legértékesebb kincs az itt élő népek számára, legyen a kölcsönös tisztelet, a megbékélés és az együttműködés forrása – mondta a Szentatya, hozzátéve, hogy ezt a jókívánságát fejezte ki a különböző vallások képviselőivel – az iszlám közösség, az izraeli főrabbinátus, a vallásközi párbeszéd szervezetei és a galileai vallási vezetők képviselőivel – találkozván.

Jeruzsálem a három nagy monoteista vallás találkozási pontja, és nevében is szerepel, hogy a béke városa. Mindez Isten emberiségre vonatkozó tervét tükrözi, vagyis azt, hogy egyetlen nagy család megalkotására vagyunk hivatottak. Minden hívőnek túl kell lépnie az előítéleteken és az egymás feletti uralkodás vágyán. Lényeges, hogy zsidók, keresztények és muzulmánok tettekben is tiszteljék azt az Istent, Akinek nevét imában az ajkukra veszik – hangsúlyozta Benedek pápa. „Az összeszedettség intenzív pillanatát jelentette a Jad Vasemben tett látogatásom, ahol némán időztünk, imádkozva és elmélkedve a „név” misztériumán: minden emberi személy szent, és neve beíródott az örök Isten szívébe” – tette hozzá.

A szentföldi katolikusokkal való találkozás jelentős mozzanatai voltak a Jozafát völgyében, a Betlehemben, a Születés-bazilikánál és Názáret közelében, a galileai dombokon bemutatott szentmisék.

A pápa végül útja utolsó állomásáról, a jeruzsálemi Szentsír-bazilikáról szólt. Egész zarándokútját Krisztus feltámadása foglalta egységbe. Az évszázadok óta tartó próbatételek, háborúk, pusztítás és a keresztények közötti megosztottság ellenére, az egyház folytatta küldetését a feltámadt Krisztus Szentlelkének buzdítására. Az egyház a teljes egység felé halad, hogy a világ higgyen Isten szeretetében, és megtapasztalja a béke örömét – emelte ki a pápa; majd e szavakkal zárta gondolatait: „A Kálvárián térdepelve könyörögtem a húsvéti misztériumból fakadó szeretet erejéért, mert ez az egyetlen, amely képes megújítani az embereket, és beteljesedése felé tudja irányítani a történelmet és a kozmoszt.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír