Istennek szabad panaszkodnunk - mondta Ferenc pápa a szerda reggeli szentmisén

Szent Bonifác vértanú püspök liturgikus emléknapján Ferenc pápa az első olvasmányból kiindulva Tóbiás és Sára történetéhez fűzte gondolatait. Két igaz emberről van szó, akik drámai helyzetben élnek. Tóbiás megvakul, annak ellenére, hogy jótetteket hajt végre, életét is kockára téve. Sárát pedig hét férfinek adták feleségül, akik azonban mind meghaltak még az esküvő előtt. Végtelen fájdalmukban mindketten azért imádkoznak Istenhez, hogy vessen véget életüknek. „Határhelyzetben élő emberekről van szó, akik a lét küszöbe alatt élnek és keresik a kiutat. Panaszkodnak, de nem káromolják Istent."

"Istennek panaszkodni nem bűn” – folytatta a pápa, majd felidézett egy személyes epizódot. Egy pap azt mondta egyszer egy asszonynak, aki Istennek panaszkodott az őt sújtó csapások miatt: „Folytassa csak, ez is az ima egy formája”. Az Úr meghallgatja panaszainkat. Gondoljunk csak Jákobra, aki a III. fejezetben elátkozza születése napját. Jeremiás szintén így szól könyve XX. fejezetében „Átkozott legyen a nap, amelyen születtem”. Panaszkodnak, de nem az Urat átkozzák azokban a helyzetekben. Ezek emberi magatartások.

Sokan élnek határhelyzetben: éhező gyermekek, menekültek, végső stádiumban lévő betegek. A mai evangéliumban a szadduceusok Jézus elé tárják egy asszony ügyét, aki hét férfi özvegye. Elvontan, szív nélkül beszélnek az asszonyról, mint valami steril laboratóriumról, erkölcsi kérdésként. Amikor azokra gondolunk, akik annyit szenvednek, akkor erkölcsi esetként, puszta ideaként gondolunk rájuk, vagy szívünkkel? – tette fel a kérdést a Szentatya, majd így folytatta:

„Nekem nem tetszik, amikor ezekről a dolgokról akadémikus szinten, nem emberi módon beszélnek, mint a statisztikai adatok esetében, de nem csak akkor. Az Egyházban is sokan vannak ilyen helyzetben”. Ezekben az esetekben azt kell tenni, amit Jézus mond: imádkozni kell. Imádkozzunk értük! – mondta a Szentatya. Lépjenek be szívembe, nyugtalanítsák szívemet: testvérem szenved.

Ez a szentek közösségének misztériuma: imádkozzunk az Úrhoz: „Nézd Uram, ez az ember sír, szenved. Imádkozzunk a testünkkel is, ne csak gondolatokkal! Imádkozzunk a szívünkkel!” – hangzott Ferenc pápa felhívása.

Tóbiás és Sára imái, bár azt kérik az Úrtól, hogy vessen véget életüknek, reményre adnak okot. Isten ugyanis meghallgatja imáikat, de nem úgy, hogy elveszi életüket, hanem meggyógyítja Tóbiást és végre férjet ad Sárának. „Az ima mindig eljut Isten dicsőségére, ha szívből fakad” – mondta a pápa. Ha azonban pusztán erkölcsi eset, mint a szadduceusoknál, akkor soha nem jut el Istenhez, mert nem lép ki belőlünk, valójában nem érdekel bennünket, csupán intellektuális játékról van szó.

Ferenc pápa arra biztatta a híveket, hogy imádkozzanak a szenvedőkért, akik Jézushoz hasonlóan kiáltják: „Atyám, miért hagytál el engem?” Imádkozzunk, hogy imánk eljusson Istenhez, és mindannyiunk számára hozzon egy kis reményt!” – fejezte be szerda reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír