János – 2006. december 27.

Hazai – 2006. december 27., szerda | 0:07

Az evangélisták és az apostolok kakukktojása, nem szinoptikus, és nem vértanú, de Jézus kedvence, ő a szeretett tanítvány, egyedüliként van ott a kereszt tövében, aztán főzik olajban, de túléli, megáldja a bort, és a benne levő méreg kígyóként távozik, majd élete vége felé írt, mindazt, amit három generációs életútja során Jézustól tanult és az ősegyházról látott.

A szókincse a legkisebb, de végletekig fejlett a teológiája. Evangéliumának történetei olyan mélységei a lélektannak, hogy tanulmányokat lehetne róluk írni, noha nem annak szánta, csak egyszerű párbeszédek Jézus és a beszélgetőpartner között, de mégsem közönséges csevegések, hanem két személy-misztérium kitárulkozása egymás felé.

Élete végén csak egyetlen dolgot hangsúlyoz, szinte már érzelgős mértékben: szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Végül is, mit lehet még ehhez hozzátenni. A szeretet nem a végtelen boncolgatásból és latolgatásból él, hanem úgy, hogy megfontolt cselekvésre ösztönöz.

Sánta János