JANUÁR 1. ÚJÉV, MÁRIA ISTENANYASÁGÁNAK ÜNNEPE

„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké!” (Zsid 13,8) – Milyen jó ezt tudnunk! Az évek igen gyorsan futnak egymást követően, már az ötödik évét kezdjük a harmadik évezrednek.
1. „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké!” A keresztény ember mindig az örök élet horizontjában gondolkodik, akkor is, ha visszatekint egy eltelt évre, akkor is, ha előre tervez, ha szeretne valami maradandót tenni ezen a földön. Minden Isten kezében van, a múlt, a jelen és a jövendő. Ezért, amikor „Boldog újévet!” hallunk és mondunk, szerencsét, jó egészséget kívánva egymásnak, akkor a liturgia, az egyház, a hívek az ószövetség egy áldására, mint legmegfelelőbb imádságra találnak: „Áldjon meg téged az Úr / és őrizzen meg téged. /Ragyogtassa rád arcát az Úr, / és kegyelmezzen néked, / fordítsa feléd arcát az Úr, / s adjon békét tenéked!” (Szám 6,24-26). – Áldás, vajon mit is jelent ez? Latin eredetije a signare szóból ered, ami annyit tesz, mint megjelölni, keresztet vetni, vagy a benedicere az ószövetség jót mondani, egy jó szót szólni értelmében. Az un. ároni áldás háromszor idézi Izrael fölött az Úrnak, Jahvénak nevét, amely nem puszta szó, hanem Isten kiválasztó és népéhez forduló szeretetének megjelenítése egészen a teremtéstől kezdve, mióta az ő áldása nyugszik minden teremtményen (vö. Gen 1,28). Minden áldásban ez az isteni szeretet, jókívánság, ígéret ismétlődik, hosszabbodik, erősödik meg. Ahol a Biblia áldásról beszél, ott élet fakad, ott termékenység van, de sohasem mágikus, varázsló formában. Az ember csak kérhet áldást, Isten adja azt egyedül. Amikor az ember valakit, vagy valamit megáld, akkor Isten ad áldást rajta keresztül. Tudták ezt a pátriárkák meg az újszövetség valamennyi kiválasztottja. – Most, az újév kezdetén Isten áld meg bennünket, mondhatjuk azzal az „ikonnal”, amelyen Mária látható a gyermek Jézussal.
2. S ez a másik fontos mondanivalója a mai liturgiának: szemléljük, meditáljuk, igyuk magunkba a Krisztus születése utáni apró epizódból azt, ami tanít, ami gazdagít minket! Lukács evangélista röviden, pár szóval rajzolja meg a Szent Család képét. Ott találjuk Máriát, aki „szívébe véste a pásztorok szavait és gyakran elgondolkodott rajtuk”. Õ így lett Isten Anyjává, hogy – bizonyára sokszor – el-elgondolkodott Isten akaratáról, tervéről, és csak tőle várt választ, mert bizalommal volt Ura, Istene iránt. Mária nem volt szerzetes, mégis „normális” kontemplatív életet élt. A mi évünk is akkor lesz nyugodt, boldog, békességes, ha őt tudjuk követni, nem veszünk el a teendők, a háztartás, a pénzszerzés, a kereskedelem, a tudomány, az általános nyüzsgés világában, hanem szakítunk időt arra, hogy egyedül legyünk Urunkkal, Istenünkkel és kutassuk, szemléljük akaratát, el-elgondolkodjunk, elemezzük, meg-imádkozzuk életünk történéseit.
3. „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké!” A pápák minden év első napjára, a Béke világnapjára üzenettel fordulnak a világhoz, nemcsak a püspökökhöz, papokhoz, az egyház híveihez, de a társadalmak, az országok vezetőihez, a politikusokhoz és miden jóakaratú emberhez is. Ez évben II. János Pál pápa a 38. Béke Világnapon a Római levélből való mottóval látta el üzenetét: „Ne győzzön rajtad a rossz, te győzd le jóval a rosszat!” (12,21) Béke ott van ugyanis, ahol a jó felé irányuló döntéseink azt megteremtik. Milyen nagy a felelőssége egyéneknek, közösségeknek, társadalmaknak, nemzeteknek, gazdasági és politikai struktúráknak a béke távlatának kialakításában! A pápa azt kívánja, érezzük át mindannyian ezt a felelősséget és hatékonyan cselekedjünk az egyenlőtlenségek, a nélkülözések, az igazságtalanságok és a békétlenség, a háborúk felszámolásáért!
Új év van, új lehetőség nyílik előttünk, a Szűzanya lelki békéjével tegyünk azért, hogy a szűkebb és a tágabb világunk békében éljen, és Isten áldása maradandó legyen rajtunk és az egész világon! „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké!” Ámen. Pákozdi István/MK