Jean-Louis Tauran érsek nyilatkozata a világ mai helyzetéről

Vatikán: Jean-Louis Tauran érsek, az államközi kapcsolatok titkárságának vezetője az olasz La Reppubblica című lapnak december 23-án adott interjújában megismételte a Vatikán többször hangoztatott álláspontját: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az USA Irak elleni támadására ne kerüljön sor. „A fegyverek használata nem elkerülhetetlen és az ENSZ alapokmánya nem tartalmazza a megelőző háború fogalmát. Fontos, hogy Irak felelős helyzetben lévő vezetői képesek legyenek azok szerint az alapszabályok szerint alakítani politikai lépéseiket, amelyeket az ENSZ-hez való tartozás szab meg mindenki számára. Hiszen semmit sem szabad eldönteni anélkül, hogy figyelembe ne vennénk a nemzetek összességének és a nemzetközi szervezeteknek a véleményét. Ebben áll az ENSZ szerepe, amely semmi mással nem helyettesíthető.”
Tauran érsek nyomatékosan hangsúlyozta: a Szentszék szerint az ENSZ-nek a maga szervezeteivel kell megoldania a kérdést, és elhatároznia egy esetleges katonai akciót, és maga a nemzetközi közösség az, amelynek végre kellene hajtania a katonai beavatkozást, ha erre sor kerül: mindent meg kell tenni azonban, hogy azt elkerüljük. „A nemzetközi közösség egy tagja nem hozhat ilyen döntést: ’Én így cselekszem, és azt akarom, hogy segítsetek ebben, máskülönben csak maradjatok otthon.’ Ha így volna, azzal a nemzetközi szabályok egész rendszere dugába dőlne. Akkor azt kockáztatnánk, hogy visszaesünk a dzsungel törvényeinek szintjére. Akkor az is megtörténhetne, hogy esetleg holnap az egyik országnak ellentéte támadna egy másik állammal, és azt mondja: ’Megyek és rendet csinálok’. A háború nem megoldás a problémára. Gondolni kell a polgári lakosságot sújtó következményekre, és arra a visszahatásra is, amit kiváltana egy ilyen esemény az iszlám világban. Kitörhet egyfajta Nyugat-ellenes, keresztényellenes bosszúhadjárat, mert hiszen bizonyos írástudatlan tömegek mindent összekevernek.”
A vatikáni államtitkárság államközi kapcsolatokért felelős vezetője szerint Európa már fontos szerepet teljesített akkor is, amikor az iraki kérdést az Egyesült Államok kezébe utalta. „Helyes lenne folytatni ezt a vonalat, hiszen minden eszközt meg kell ragadnunk, amiket csak a nemzetközi jog biztosít a számunkra, hogy mozgósítsuk a baráti országokat annak érdekében, hogy elkerüljük azt a borzalmat, amit egy háború jelentene.”
Arra a közbevetésre, hogy a római kúria bíborosaihoz intézett beszédében a pápa újra elítélte a nemzetközi terrorizmust, Tauran érsek azt felelte: „Számos országban a politikusokkal való találkozásaim alkalmával meglepetéssel tapasztaltam, hogy a terrorizmus milyen mértékben került az aggódó érdeklődés homlokterébe. Ezt érthetővé is teszi az a tény, hogy a terrorizmus rejtőzködő természetű, hiszen kevesen tudják, hogy éppen mi ellen készülnek merényletre, és az akció hol és kik közül szedi majd áldozatait. A terrorizmus elleni harc feltételezi, hogy az embereket állandóan emlékezteti az élet szentségére, csakúgy, mint ahogy feltételezi az emberi méltóság elismerését is. Ezzel egyidejűleg szükség van arra is, hogy világosan megjelöljük az okokat, annak érdekében, hogy megszüntethessük azokat. Ilyenek lehetnek a szegénység, a megoldatlan konfliktusok, a társadalmi feszültségek, amelyek leggyakoribb okai lehetnek a mozgalmak és a különböző egyének frusztrációjának és elkeseredésének, amelyek azután szinte kényszerítik az embert arra, hogy olyan sátáni eszközhöz nyúljon, amilyen egy terrorista cselekmény végrehajtása.”
Jean-Louis Tauran szerint a szentföldi konfliktus minden konfliktus szülőanyja. „Nagyon szomorú dolog nézni a fegyveres erőszak mindennapos fellángolását, amely egy elfajult logika alapján büntető eszközökkel lép fel a terrorizmus ellen, olyan növekvő erővel, ami megsemmisít minden józan javaslatot és a béke irányában tett erőfeszítést… A Szentszék álláspontja nem változott: a másik ember és annak jogos, törvényes kívánalmainak figyelembe vételét: a nemzetközi jogok alkalmazását, az elfoglalt területekről történő visszavonulást, a nemzetközi közösség jelenlétét a kérdéses területeken, és Jeruzsálem szent helyeinek nemzetközi status formájában történő biztosítását.” A La Reppubblica újabb közbevetésére, „onnan újrakezdve, ahol Clinton és Arafat megálltak”, a vatikáni titkárságvezető azt válaszolta: „Persze, hogy onnan érdemes indulni, ahová már elérkeztünk, különben visszajutunk oda, ahol húsz éve tartottunk. Aggaszt engem, hogy vannak olyanok, akik nem akarnak többé palesztin államról beszélni, hiszen a békefolyamatnak, amely most gyakorlatilag halott, egy izraeli és egy palesztin állam közös létét kell megcéloznia, amiként az 1948-as egyezmény kimondja. Ha nem ez a jövő, akkor mire való egyáltalán a békefolyamat?” Tauran érsek azt is kijelentette, hogy amíg a palesztinok Arafatot tekintik képviselőjüknek, addig a Szentszék számára is ő a törvényes tárgyalópartner.
A katolikus papok Moszkvából való sorozatos kiutasításával kapcsolatban Jean-Louis Tauran így fogalmazott: „Itt valóságos katolikusellenes hadjárattal állunk szemben…. December 14-én hívattam az Orosz Föderáció nagykövetét, hogy tiltakozzam a sajnálatos epizódok miatt… Remélem, az orosz kormány, amely nagy nemzetközi dokumentumokat írt alá a vallásszabadságról, meg fogja találni a megoldást, amelyre oly sürgető szükség volna, és hogy Oroszországban a kicsiny katolikus közösségnek visszaadják a biztonságos működési feltételeket, és a méltóságot, amelyhez joguk van.”
Azzal kapcsolatban, hogy a Szentszék kérte a keresztény gyökerek elismerését a jövendő európai alkotmányban, Tauran érsek kifejtette: történelmi szempontból tagadhatatlan, hogy a katolikus egyház – mivel akkor még nem volt megosztva – elősegítette a nagy európai intézmények létrejöttét. Ez tény. A Szentszék azt kéri, hogy a konstitúció megszövegezésekor illesszenek be három törvényrendeletet, az egyházak és a vallási közösségek elismerését és önrendelkezéshez való jogát, saját alaptörvényeik szerint rendszeres párbeszédet biztosítsanak az unió, valamint az egyházak és vallási közösségek között, valamint annak a statútumnak a figyelembe vételét, amelyet az egyházak és vallási közösségek élveznek az egyes államokban, a nemzeti törvénykezés szerint. VR/MK