A jeruzsálemi pátriárka nagyböjti üzenete

„Jézussal menjünk ki a jerikói pusztába abból a városból, amely börtön – mint minden palesztin város –, szimbóluma annak a konfliktusnak, amely életterünkké vált” – kezdi nagyböjti üzenetét Michel Sabbah jeruzsálemi latin pátriárka.

„A pusztaságban egy időre megszabadulunk magán- és közéletünk gondjainak súlyától, hogy a belső szabadság pillanatait élhessük át: meglátjuk Istent és lelkünk mélyén a bennünk lévő jót és rosszat. Célunk, hogy megtisztuljunk és jobban megismerjük azt a küldetést, amelyre Isten meghívott bennünket az egyházban és a társadalomban.”

„A böjtölés tehát nem cél, hanem eszköz, hogy újra megtaláljuk szabadságunkat, hogy kiengesztelődjünk Istennel, barátainkkal és ellenségeinkkel; hogy megújítsuk hitünket, és elfogadjuk, felszabadító erejével és minden követelményével. Hiszen a hivatásunk, hogy kovász, só és világosság legyünk, nem könnyű. Az igazi hit, amelyet maradéktalanul elfogadunk és megélünk, kárpótol azért, hogy kevesen vagyunk, eltávolítja a félelmet, és általa a hívő – még ha egyedül van is van a társadalomban – hozzá tud járulni a közjó növeléséhez.”

A pátriárka kiemeli: „az a hivatásunk, hogy kovász legyünk azon a földön, ahol Jézus élt, arra kötelez, hogy itt maradjunk, még ha az élet másutt kényelmesebb is lehetne, s itt kell, hogy megéljük a szeretet parancsolatát, megbocsássunk, felemelve szavunk az elvesztett jogokért és megosztva javainkat, az áldozatokat mindenkivel”, vallási és nemzeti különbségtétel nélkül.

Üzenetében Michel Sabbah kitér a palesztin konfliktusra, amely kihat Izraelre és Jordániára is. A megszálláshoz, a szabadságjogok korlátozásához, a falhoz, a sorompókhoz, az izraeli katonákhoz, akik folyamatosan betörnek a palesztin városokba, gyilkolnak, foglyokat ejtenek, fákat döntenek ki és házakat rombolnak le” – sorolja a pátriárka, hozzá kell tenni „a biztonság hiányát, amit egyesek kihasználnak, hogy megszegjék a törvényeket és elnyomják testvéreiket; azt, hogy a nemzetközi közösség képtelen válaszolni a béke sokféle hangjára, amely e vidékről kiált fel”.

Ezekkel szemben „a nagyböjt emlékezteti a keresztényt, hogy ez a helyzet a halál vagy az új élet feltételévé válhat”. A pátriárka ezért böjtre buzdít, hogy „keressük Isten akaratát a jelen próbatételek idején, hogy megújítsuk szeretetünket egymás iránt, meglássuk ezeknek az eseményeknek az értelmét, s megértsük, hogyan változtathatjuk kölcsönös szeretetté. Nem azért, hogy megsemmisítsük az ellenfelet, vagy bosszúvágyat tápláljunk iránta, hanem hogy véget vessünk a megszállásnak, az elnyomásnak, és új életet kezdjünk.”

www.lpj.org/Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kép: www.lpj.org