Jézus és az emberi keretek – 2009. augusztus 28.

Ráfogták, hogy káromkodik, tehát Istenné teszi magát. S ezt annyira komolyan vették, hogy következményszerű esemény volt a kivégzése, mert szerintük Isten nem jöhet közel az emberekhez, s végképp nem ugyanolyan emberi formában, mint a miénk.

Ha valaki túllép az emberi kereteken, akkor két megoldás lehetséges, vagy kiiktatjuk az emberi keretekből, vagy beépítjük, de ez utóbbinál az emberi kereteket kell kitágítani.

Jézus szétfeszíti az emberi kereteket, de nem teszi tönkre. A krisztusi ember is ember, sőt igazán csak ő az ember, mert szétfeszíti a régi kereteit, hogy egy szélesebb látókörrel, Istenre nyíljon ki. Most már nem vagyunk keretekbe zárva, egyetlen életkeretünk van, a szeretet, az pedig végtelen lehetőségeket ad, mert maga Isten a szeretet.

A szeretet szellemében tehetünk tehát, amit akarunk, Szt. Ágoston is megmondta, ha valaki szeret, úgyse tesz rosszat. De amíg erre a szintre eljutunk, mi sem tehetünk mást, mint feszegetjük és tágítjuk a szűklátókörű emberek horizontját, azokét, akik nekünk még jót is akarnak, de a magunkét is.

Sánta János