Jézus feltámadása mint a hiányra adott válasz – 2007. április 14.

Hazai – 2007. április 14., szombat | 0:07

Nagycsütörtök az étkezés megszentelése, Nagypéntek a szenvedésé, Nagyszombat pedig a csend napja. Emberileg nézve e három nap út a bizonytalanság felé, és ráadásul megkerülhetetlen út.

Aki kulturáltan étkezik, érzi, hogy valamiként áldozik a természetből. A természet dolgai benne feláldozásra kerülnek, így is igaz, hogy a természet az embert szolgálja. Aki választ keres a szenvedésre, már kevesebb támpontot kap, a keleti ember passzív megadja magát a fájdalomnak, a nyugati ember pedig mindenféle mesterséges eszközzel kerüli.

Előbb-utóbb mindenki eljut a nagyszombatig, a csendig. Véget ér a küzdelem. A feszült élet után jön valamilyen megnyugvás, vagy ennek a hiedelme. Ennek a csendnek sokféle neve van: nirvána, világszellem, senki-ne-zavarjon-állapot, durvább esetben öngyilkosság. Krisztus nélkül erőlködve menthetetlenül kifulladunk.

Jézus a feltámadásakor nemcsak a célnál vár, hanem elénk jön, hogy Szentlelkével áthassa ezt a furcsa földi zarándokutat.

A feltámadás hite nélkül olyan az életünk, mint amikor a repülő begyorsul a kifutópályán, és a végén nagy lendülettel belebicsaklik a földbe. A feltámadás tudata olyan, mint a felemelkedés biztos tudata.

Sánta János