Jézus feltámadása mint a hiányra adott válasz – 2008. március 25.

Aki kulturáltan étkezik, érzi, hogy valamiként áldozik a természetből. A természet dolgai benne feláldozásra kerülnek, így is igaz, hogy a természet az embert szolgálja. Aki választ keres a szenvedésre, már kevesebb támpontot kap, a keleti ember passzív módon megadja magát a fájdalomnak, a nyugati ember pedig mindenféle mesterséges eszközzel kerüli.

Előbb-utóbb mindenki eljut a nagyszombatig, a csendig. Véget ér a küzdelem. A feszült élet után jön valamilyen megnyugvás, vagy ennek a hiedelme. Ennek a csendnek sokféle neve van: nirvána, világszellem, „senki-ne-zavarjon” állapot, durvább esetben öngyilkosság. Krisztus nélkül erőlködésünk menthetetlenül kifulladáshoz vezet.

Jézus a feltámadásakor nemcsak a célnál vár, hanem elénk jön, hogy Szentlelkével áthassa ezt a furcsa földi zarándokutat.

A feltámadás hite nélkül olyan az életünk, mint amikor a repülő begyorsul a kifutópályán, és a végén nagy lendülettel belebicsaklik a földbe. A feltámadás tudata olyan, mint a felemelkedés biztos tudata.

Sánta János