Aki papi szolgálatra vállalkozik, nem mentesül a rendszeres megtérés szabálya alól, különben elcsúszhat olyan irányba, hogy nem a rábízottakat, hanem önmagát keresi. A felszenteléssel nem cseréljük ki alapvető természetünket. A szolgálat azt is jelenti, hogy bűneink jobban fognak látszani, jó dolgainkért pedig kevesebb elismerést kapunk, mert természetes, hogy egy pásztor jó.
Amikor valaki szakadatlanul szidja a papokat, annak nemcsak egy elemi gyűlölet lehet a kiváltója, hanem az is, hogy a papoknak tényleg tökéletesebbnek kellene lenniük, de nem azok. A papi jó példa természetes, de a papi rossz példa kártékonyabb, mint a világi hívek rossz példája.
Ilyen különös életre hívja Jézus azokat, akiket szintén jó pásztorrá akar tenni. Emberileg teljesíthetetlen, a Legfőbb Pásztor segítségével viszont vonzóan élhető a papság.
Sánta János