Jézus-köszöntések Veszprémben

Ezúttal a Padányi Biró Márton Katolikus Iskolaközpont általános iskolás diákjai voltak a szereplői a jeleneteknek, Kollát Judit, Baradits-Stummer Márta, Zsilinszky Cecília tanárok felkészítésével és az iskola énekkara kíséretével, Hutvágner Erika vezényletével.

Ugyancsak hagyomány, hogy ezen ünnepi alkalommal a város polgármestere és érseke is köszönti az egybegyűlteket egy-két alkalmi gondolattal. Így történt most is. Porga Gyula veszprémi polgármester mondandójában kiemelte: a betlehemi eseményeket sokszor mint egy csodát idézzük fel, s az adventünk is amolyan csodavárássá válik.  Miközben nem vesszük észre a hétköznapi köztünk lévő egyszerű csodákat, a szeretetet, amely körülvesz családunkban, egy gyermek mosolyát, a családi együttlétek bensőségességét. Márfi Gyula érsek örömét fejezte ki, hogy Veszprémben együtt ünnepelhetnek a város és az Egyház képviselői a jézusi születéstörténet  kegyelmi közösségében évről-évre, míg Európa nagy részében egyház és állam meredek szétválasztásáról beszélnek a politikusok, és karácsony nyilvános ünneplése tabu lett sok helyen.

Az este érseki szentmisével fejeződött be, majd másnap délután a bazilikában folytatódott az advent zárása gyermekek pásztorjátékával és a főpásztor megáldotta a székesegyházban az új betlehemet a főoltár lépcsői előtt. Az éjféli misére alig fértek be a hívek, akik távol s közelből érkeztek, hogy szenteste békéjét megünnepeljék.

„Az Úr végzését hirdetem, ő mondotta nékem: Fiam vagy Te, ma szültelek téged…” – csendült a kispapok ajkán a II. zsoltár örömhíre. Szentbeszédében Márfi Gyula a karácsonyestről, Jézus születésének emlékezetéről, mint a csend ünnepéről elmélkedett.

Az érsek rámutatott: a csend megállít minket a hétköznapok rohanásában. Bibliai példákat idézett a csend fontosságáról, például Illés próféta esetét a Királyok első könyvéből, akinek rejtélyes módon megjelent Isten, de tapasztalta: sem a szélviharban, sem földrengésben, sem a tűztengerben nincs az Úr, ám az enyhe szellő suttogásában megérezte közelségét.

Majd a mai fiatalok és a mai zene kapcsán kiemelte: sok-sok szép dallam, tartalmas dalszöveg, is található a mai divatos zenékben is, de szinte elnyomja mindezt az óriási hangerő, a külső effektek alkalmazása. Mintha valamiféle nagy benső hiányt akarna vele korunk embere eltakarni, elnyomni. Sokszor a külsőségek, látványosságok az Egyházon belül is megjelennek egyes lelkiségek körében, mondta. Meg kell tanulnunk, hogy kell helytállnunk a csendben, a sivatagban, a lelki sötét éjszakák idején is.

A felnőtt, érett keresztényt már nem a külső fényesség, a csodavárás, az extázis keresése jellemzi, hanem a csendes tanúságtétel, kötelességteljesítés, a türelmes szeretetgyakorlás, mutatott rá. Minél inkább azonosulunk Jézussal, annál egyszerűbben, természetesebben, feltűnés-mentesebben tudjuk élni Isten nagykorú gyermekeinek életét. Így leszünk magunk is a Magasságbeli fiai e kontextusban a családban, a munkahelyen, az iskolában,  a sportpályán és akár a világi mulatságokban is. A bennünk lakó Istenből kisugárzik valami a környezetünkre, létrehoz egy másvilági atmoszférát, amely megérintheti azok lelkét, akik talán még távol járnak az Úrtól.

Végül felhívta a figyelmet: Jézus életének jeles eseményei is csendben történtek: így fogatatása, születése, názáreti rejtett élete, 40 napos böjtje, s a halálból való feltámadása is. Meg kell tanulnunk a csendet jól használni lelki békénk, Istennel való kapcsolatunk elmélyítésére.

Toldi Éva/Magyar Kurír