Jézus ma is szenved, amikor a keresztényeket üldözik – Nagypénteki Via Crucis Rómában

A keresztet az első és az utolsó stációnál a Szentatya római helynöke, Agostino Vallini bíboros vitte, majd európai, ázsiai, (köztük két indiai apáca), valamint afrikai fiatalok, családok, betegek, fogyatékkal élők, illetve szerzetesek hordozták. A Szentatya a Palatinus-dombról követte a keresztúti elmélkedést. Imájában megemlékezett a földrengés áldozatairól is.

Az idei elmélkedés szerzője az indiai Thomas Menamparampil, Orissza állam szalézi érseke. Õ a remény himnuszának nevezte a nagypénteki Keresztutat, hiszen a világban jelenlévő rossz ellenére is a remény győzedelmeskedik. A fájdalom és a szenvedés megannyi formája azt jelképezi, hogy Jézus Krisztus keresztje jelen van az emberi életekben. A keresztből azonban erőt kell merítenünk, tudva, hogy a szenvedésnek megváltó értéke van. Az érsek elmélkedésében kitért az indiai üldözött keresztények szenvedésére is, anélkül, hogy konkrétan említette volna a véres eseményeket: „ Jézus ma is szenved, amikor a keresztényeket üldözik"  írta Thomas Menamparampil, Orissza állam szalézi érseke.

A főpásztor szerint lelkiismeretvizsgálatra van szükségünk a világban pusztító gyűlölet, háborúk, a korrupció, az igazságtalanság és a szegényeket leigázó hatalmak kapcsán. Ne másokra mutogassunk, hanem vállaljuk fel személyes felelősségünket. Memanparampil érsek keresztúti elmélkedését átszövik a Dante, Shakespeare, Tagore, Newman idézetek, valamint a hivatkozások Gandhira és Teréz anyára. Mint írja, napjainkban is vannak Cirenei Simonok, akik segítenek minket a keresztet hordozni. Számtalan ember él a világon, Afrikában és Ázsiában is, akik ragaszkodnak Krisztushoz, akik etikai értékek szerint élnek és megnyílnak az Evangéliumnak.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír