
Ünnepi örömünket sokszor rányomja negatív bélyegét valami, amely fölött elsiklunk, de egyfajta méregként eszi lelkünket. Mi szeretnénk Jézustól apró kis, mindennapi tanácsokat kapni, mikor mit tegyünk, és úgy érezzük, hogy Jézus ilyen tekintetben magunkra hagy. Nem tévedünk, tényleg magunkra hagy. S most húsvét közeledtével, megváltásunk fényében talán jobban megértjük, miért is van így.
Azért, hogy a nagypéntek és a húsvét sodró erejű, s főleg az, hogy utána kivilágosodik az apostolok tudata is, helyre teszi a mi kis ügyeinket is. Mivel, mennyit érdemes foglalkozni. Mivel a húsvétot nem lehet megszokni, mert csak egy van belőle, ezért a húsvét fényében azt is látnunk kell, hogy belőlünk is csak egy van, aki nem unalmas Isten számára, és értékeli minden kisebb nagyobb kínlódásunkat, amelyre a feltámadás fénye ösztönöz.
Sánta János