Már emberileg is jelképes a szív. Légy szíves! – kérünk valakit, vagy más esetben azt mondjuk, hogy ez az ember szívtelen. A szívtől függ az élet, természetes és természetfeletti vonalon egyaránt. Ez nyer kifejezést a Jézus Szíve ünnepében. Jézus Szíve jelenti Jézus szeretetét. És ez a központ, e nélkül nem létezne Egyház, és nem lenne megváltás sem.
Látjuk, hogy ennek a titoknak az ábrázolása nagyon könnyen átcsúszhat egyfajta érzelmi vallásosságba. Jézus Szíve tiszteletünk nem egyenlő azzal, hogy veszünk-e a búcsúban Jézus Szíve képet, vagy nem. Találkozhatunk olyan emberekkel, akik Jézus szeretetével közelednek a másikhoz, és nincs a szobájuk falán Jézus Szíve kép.
De fordítva is lehet, vannak, akiknek lakása tele van ilyen képekkel, de mégsem Jézus szeretete szerint élnek. Mindenesetre a képeket ne értékeljük le, emberi természetünkkel együtt jár, hogy amit hiszünk, azt ábrázolni is akarjuk. És a hitünket csak jelképesen tudjuk ábrázolni. Nem a képet imádjuk, vagy tiszteljük, hanem azt, akit ábrázol.
Sánta János