Jézus új értelmet adott a halálnak

A pápa halottak napja kapcsán a halál valóságáról elmélkedett beszéde elején. Kiemelte: a halált „az úgynevezett jóléti társadalom gyakran el akarja távolítani az emberek tudatából, akiket teljességgel a mindennapi élet aggodalmai foglalnak le. A meghalás azonban valójában az élet része, és nem pusztán a végén, hanem szemmel láthatóan minden pillanatában. Minden figyelemelterelés ellenére egy szeretett személy elvesztése újra fölfedezteti az emberrel a 'problémát', olyan valóságként érzékeltetve a halált, amely gyökeresen ellenséges és ellentétes természetes hivatásunkkal az életre és a boldogságra.”

„Jézus azonban forradalmasította a halál értelmét. Tette ezt tanításával, de mindenekelőtt azzal, hogy maga is szembenézett a halálal. 'Halálával megtörte a halált', ismétli a liturgia a húsvéti időszakban” – fogalmazott a Szentatya, majd kifejtette: az Isten Fia így kívánta megosztani velünk legmélyéig emberi természetünket, hogy újra feltárja a remény előtt. Végsősoron „ő azért született meg, hogy meghalhasson, s így megszabadíthasson minket a halál szolgaságából.”

A pápa ezután rámutatott: Krisztus halálától kezdve „a halál már nem ugyanaz: megfosztatott 'mérgétől'. Isten szeretete, amely Jézusban működik, új értelmet adott ugyanis az ember egész létének, és így átformálta halálát is. Ha Krisztusban az emberi élet 'átvonulás ebből az Atya világába' (Jn 13,1), a halál órája az a pillanat, amikor ez konkrét és végleges módon végbemegy. Aki arra törekszik, hogy Hozzá hasonlóan éljen, megszabadul a haláltól való félelemtől, amely már nem egy ellenség gúnyos vigyorát mutatja, hanem, ahogy Szent Ferenc írja Naphimnuszában, a 'nővér' barátságos arcát, amely által ugyanúgy dicsőítheti az Urat: 'Áldjon, Uram, nővérünk, a testi halál'.”

A test halálától ezért „nincs, miért félni, emlékeztet a hit, mert egy álom, amelyből egy nap felébredünk. Az igazi haláltól viszont félni kell, a lélek halálától, amelyet a Jelenések könyve a 'második halálnak' nevez (vö. Jel 20,14–15; 21,8). Aki ugyanis halálos bűnben hal meg, megbánás nélkül, bezárkózva Isten szeretetének gőgös elutasításába, az önmagát zárja ki az élet országából.”

Végezetül a Szentatya azért a kegyelemért imádkozott, hogy „derűsen felkészülhessünk arra, hogy elinduljunk ebből a világból”, amikor az Úr eljön elszólítani minket, „annak reményében, hogy örökre vele lakhatunk, a szentek és elhunyt szeretteink társaságában”.

A pápa a Mária-imádság elimádkozása után mindenekelőtt a Közel-Kelet békéjéért emelte fel szavát: „Élénk aggodalommal követem a híreket a Gáza-övezet helyzetének súlyos megromlásáról, és ki szeretném fejezni közelségemet a polgári lakossághoz, akik az erőszakos cselekmények következményeitől szenvednek. Kérlek benneteket, csatlakozzatok imádságomhoz, hogy a mindenható és irgalmas Isten világosítsa meg az izraeli és a palesztin hatóságokat, s azon népek vezetőit, akik különös felelősséggel bírnak a régióban, hogy lépjenek föl tevékenyen azért, hogy vége legyen a vérontásnak, sokszorozzák meg a humanitárius segélynyújtási kezdeményezéseiket, és mozdítsák elő a közvetlen, komoly és konkrét béketárgyalások újrafelvételét.

VIS/Magyar Kurír

Kép: RV