
Hogyan történik? (Lk 1,34)
Mária azért kérdezett, mert nem ő kereste az angyalt, nem ő vállalkozott méltóságra, az események fordítva történtek. A szent pár nem tervezte a karácsonyt, az elérkezett. A pásztorok szerződésében bizonyára nem szerepelt sem csillag figyelése, sem jászol látogatása, számukra az az éj meglepetés lett. A világ akkor még nem ünnepelt, egyedül Isten tudta, mit készít azoknak, akik szeretik őt (vö. 1Kor 2,9).
A bibliai idők és korunk közt csak apróságokban mutatkozik különbség. Az évek múlása a lényeg elmélyítését szolgálja. Egyikünk sem örökölte hitét, nem jár számunkra a siker, nincs előjogunk anyagi előnyökre, nem mi választottuk lehetőségeinket. Jézus választott minket (vö. Jn 15,16). A legtöbben kérés nélkül kaptuk hivatásunkat, s a velejáró, talán soha meg nem köszönt munkát. Isten Országában, a mi szokásainkkal szemben minden fordítva működik, hiszen Õ előbb szeretett minket (1Jn 4,19). Karácsony ünnepe ezt bizonygatja.
Ne búsuljunk a kudarcok miatt! Inkább annak ujjongjunk, hogy nevünk föl van jegyezve a mennyben (vö. Lk 10,20)! Eddig a Végtelen Szeretet egyengette utunkat, engedjük, hogy történjék velünk továbbra is szavai szerint (vö. Lk 1,38). Kerüljük a szereptévesztést! Hibáznánk, ha a Betlehemben történtekkel ellentétben magunktól tennénk függővé az ünnepet. Éljük meg a szent születést mosolyogva, mint a Szűzanya, csodára sietve, mint a bibliai pásztor, égi hangra fülelve, mint az egykori bárány!
Áldott ünnepeket!
Balás Béla püspök