Jézussal építsd fel magad! – monostori időkalauz

„Nekünk, keresztényeknek a Nyolc boldogság a Tízparancsolat. Az ószövetségi parancsok kifelé, a másik emberre irányulnak. Nem így Jézus nyolc boldogsága. Ez az embert önmagával szembesíti, befelé, az ember lényege felé irányul. Jézus azt kéri, hogy rendezd el értékrendedet! Küzdd meg saját harcaidat. Tudd kimondani szívből, hogy bocsánat és hogy megbocsájtok. Vállald, hogy mindig azt mondod, amit gondolsz. Add magadat oda teljesen magadnak! Jézus alapot építeni tanít meg minket. Megmutatja, hogyan építsük fel saját magunkat. Életünk alapja ugyanis az a boldogság, ami nem tulajdon, nem érték, hanem hűség magamhoz és az engem teremtő Istenhez” – Mihályi Jeromos tihanyi örökfogadalmas diakónus fenti szavai a Szentföldön, a Boldogságok hegyén hangzottak el a közelmúltban, de mégsem a Szentföldről, hanem Tihany jövőjéről adnak hírt, jóhírt, üzenve a kalendárium olvasóinak.

A fiatal bencés szerzetes elmélkedése megküzdött, kipróbált, szent vívódásokban megedződött hűségről, Istenbe öltözött tartásról, reményről vall. Arról, amiről Korzenszky Richárd, a monostor perjele is szól a 16. kötet ajánlásában: az olvasó nyomon követheti a kalendáriumsorozatban, miként gyökerezett meg Tihanyban, és miként érlel újabb és újabb élő, jövőt ígérő hajtásokat a bencés szerzetesi élet.

A kötet a múltból a jelenbe s onnan a jövőbe kalauzolja írásaival az érdeklődőket. Botos Ferenc verses imádsága után Kühár Flóris hajdani bencés főiskolai tanárnak a „tihanyi échóról” szóló 1943-as lírai riportja következik, melyből megtudhatjuk, hogy a templom északi falában rejtőzködik Tihany visszhangos nimfája talán egy befalazott királylány, mióta I. András király főpapjainak tanácsára az 1055. évben a monostort megalapította. A nimfa, vagyis a visszhang titkát sokan, sokféleképp próbálták megfejteni. Kühár Flóris írásában, a visszhang kísérte múltat felelevenítve, megidézi a magyar történelem kezdeteit, viharos korszakait, s rámutat a keresztény latin műveltség megtermékenyítő szerepére a magyar kultúrában.

A múltidézés elmaradhatatlan forrása egy bencés közösségben a rendalapító lelki „testamentuma”, azaz Szent Benedek Regulájának idézése, melyet a testvérközösség, a benedeki regula alapján építkező ciszterci rend alapító személyiségének, Szent Bernátnak gondolatai folytatnak. Állandó fejezete a kalendáriumnak a hajdani perjeli naplókból – ezúttal Fink Jusztin 1862-es feljegyzéseiből, majd a 70 és 50 évvel ezelőtti Historia Domusokból – közölt részletek.

A kalendáriumban olvasható Korzenszky Richárd perjel a Szent Benedek Leányai tiszaújfalui alapításának jubileumán elhangzott elmélkedése; Mihályi Jeromos beszélgetése a tihanyi bencés közösség gyémántmisés papjával, Gőcze Tibolddal, akinek visszaemlékezései nyomán egy küzdelmesen szép szerzetesi életút elevenedik meg. Font Márta történész Anasztázia Jaroszlaváról, a monostoralapító András király hitveséről írt tanulmányt; Fülöp Éva szociálpszichológus a tihanyi apátság szőlőtermelését és borkultúráját ismertette; az evangélikus Krompecher István orvosprofesszor a tihanyi bencésekkel kialakult emberbaráti ökumenikus kapcsolatáról vall. A kötetben szerepel továbbá Várszegi Asztrik főapát a Habsburg család és Szent Márton Monostora pannonhalmi kapcsolatáról szóló visszatekintése.

A jelen szent és emlékezetes, örömhírt és gyászt megszólaltató fejezetében olvashatjuk Korzenszky Richárd Mádl Ferenc köztársasági elnök temetésén mondott búcsúbeszédét; Borián Elréd bencés tanár, költő emlékversével Bischof Péternek, a Bencés Diákszövetség elnökének öregdiák testvérük temetésén mondott búcsúztatóját; Istvánffy Gyula építész-professzor megrendítő fényélményét az erős kősziklára épült apátság ablakából; egy, a monostor vezető perjelével ifj. Tóth György a bencés misszióról és a gyermekek vallásos neveléséről készített interjút.

Jeles események, ünnepek visszhangjaként született írások, ünnepi elmélkedések (ökumenikus imahét, Szent Benedek ünnepi zarándoklat és szertartás, az örökfogadalom, az augusztusi ökumenikus könyörgés, kiállítások, a Tetőtéri esték előadóinak gondolatai) és a közösség perjelének színes-bőséges naplójegyzetei zárják a monostori időkalauzt. A kötet végén jövő évi liturgikus igenaptárt talál az olvasó. A kiadványt gazdag fotóanyag egészíti ki.

Toldi Éva/Magyar Kurír