A jó hír – 2005. szeptember 23.

A jó hír nem biztos, hogy azonnal jó érzéssel tölt el. Kizökkent a megszokásból, és ez kényelmetlenséggel jár. Ez azért csalóka dolog, mert a rossz hír is kizökkent a megszokásból, és felkavar. Van azonban egy nagy különbség. A jó hír apránként átitatja lelkünket, a rossz hírt viszont hamar megunjuk. Ami jó, azt jólesik még egyszer olvasni, hallani, ami rossz, azt viszont szaporítani kell, hogy lekösse az embert. Ez a bulvárlapok világa. Aki sokat olvassa, ugyanolyan szétszórt és kapkodó lesz, mint minden ilyen újság. A rossz híreknek semmi köze egymáshoz. Vigyáznunk kell, hogy ne lelki moslékkal táplálkozzunk.

Ami fontos és értékes dolog, az nem ismétlődik újra percenként. Azt nem kell felnagyítani. Ezek a hírek az életről szólnak, átsugárzik rajtuk egy tiszta világ.

A gonoszlélek felkavar és úgy hagy, ahogy vagyunk. Isten felkavar, hogy lépjünk be az ő világába, és ott tisztuljunk le.

A sokféle szeméthez nem kell sokféle seprű, csak egyféle. A sokféle féligazságot, és önző túlzást csak egyféle teljes igazság győzi le.

Sánta János