
A találkozó mottóját Sillye Jenő éneke adta: „Ó, Istenünk, eléd letérdelünk, könyörgünk hozzád, téged kér szívünk, áldd meg a népünk, áldd meg nemzetünk!”
A délután első programja Viszmeg Bernardin OCD előadása volt a magyar szentekről „Amire büszkék lehetünk” címmel.
A délutáni szentségimádáson a fiatalok bensőséges fohászaikkal csatlakoztak a nemzetünkért mondott közös imához. A szentségimádás alatt mindannyian kivittek két-két szál virágot az oltár elé, kifejezve, hogy a szentségimádásban saját fohászaik mellett eggyé akarnak válni azzal a sokezer emberrel, akik nemzetünkért áldozatot vállalnak mindennapi imájukkal.
A nemzet lelki megújulása mellett a fiatalok imádkoztak családjaikért, rokonaikért, osztály- és iskolatársaikért, barátaikért, Bácska, Bánát és Szerémség magyarságáért, a boldogabb jövőért, minden határon túli magyarért, és az anyaország magyarságáért. Imádkoztak azokért és azok helyett, akik ezt nem teszik meg. Ezt jelképezte az oltár elé helyezett második virágszál.
A találkozó záróprogramja a 18 órakor kezdődő püspöki szentmise volt, amelyben Pénzes János megyéspüspök köszöntötte a jelenlévőket, majd a szentbeszédben Serfőző Levente szentesi plébános kiemelte a nemzetünkért meghirdetett imaév fontosságát, és bátorította a fiatalokat, hogy őrizzék meg az értékeket, tekintsenek fel olyan ideálokra, akiket nem az emberek, hanem maga Isten állít elénk.
Bende Zsolt/Magyar Kurír