„Jó szóval oktasd, játszani is engedd…” – Óvodából iskolába

Nézőpont – 2005. október 15., szombat | 12:16

Óvodapedagógusok és tanítók vettek részt a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (KPSZTI) által rendezett konferencián, amelynek mottója: „Jó szóval oktasd, játszani is engedd…” volt.


Szerkesztőségünk a konferencia szervezőivel Grolyóné Szabó Évával és Cséby Józsefnével beszélgetett a tanácskozásról.


– Mi indokolta ennek a konferenciának a megszervezését?
Nem mindegy, hogy az óvodából az iskolába való átmenet milyen módon történik: okoz-e nagyobb traumát, vagy pedig úgy fogadja be az iskola a gyermekeket, hogy – ahogyan az az előadásokban is elhangzott – „kézből kézbe” adják a gyermekeket, tehát ugyanolyan szerető gondoskodásban részesülnek az iskolában is, mint amilyen az óvodában körülvette őket. Ez a gondolat vezetett bennünket akkor, amikor elhatároztuk, hogy megszervezzük ezt a konferenciát. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a katolikus intézmények összefogjanak, és segítsék egymást.

A konferencia mottójául választott József Attila-idézettel „Jó szóval oktasd, játszani is engedd” arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy nincs is olyan éles határ óvoda és iskola között, mint ahogyan ez sok esetben a gyakorlatban megtapasztalható. Oda kell figyelni arra, hogy ez a folyamat a gyermek számára zökkenőmentes legyen

– Milyen konkrét témákkal foglalkoztak az előadások?
Hoffmann Rózsa,
a PPKE tanszékvezető docense az egyházi közoktatásról adott átfogó képet: hogyan fejlődött az évszázadok folyamán, és ma milyen helyzetben van a katolikus oktatás. Ezután gyakorlati kérdések kerültek szóba: Szásziné Sustyák Anna azt elemezte, hogy az óvoda hogyan tudja helyesen, optimális módon elékészíteni a gyermekeket az iskolára. Bakó Jánosé arról beszélt, hogy egy katolikus iskolának hogyan kell befogadnia az iskolásokat, hogyan lehet megkönnyíteni az ottani első lépéseket.

Szásziné Sustyák Anna és Bakó Jánosné is a Svetits Katolikus Oktatási Intézet pedagógusai. Ebben az intézményben mintaszerűen valósul meg ez az átlépés, ezért örültünk annak, hogy ők adták át tapasztalataikat a konferencia résztvevőinek. Előadásukban azt mutatták be, hogy mi a helyes gyakorlat, mit tanácsolnak a kollégáknak. Az intézmények többsége nem rendelkezik óvodával és iskolával is egyszerre, ezért nagyon hasznosak voltak számukra az itt bemutatott példák, és főként az a szemlélet, amit ez a két kolléga megfogalmazott, és megpróbált átadni a hallgatóknak.

– Melyek azok a legfontosabb „kulcsszavak”, amelyeket kiemelhetnénk az elhangzottakból?
Fontos az iskolaérettség helyes megállapításának kérdése. A szülőknek és a pedagógusoknak közös felelőssége, hogy valóban a legmegfelelőbb időpontban kerüljön iskolába a gyermek: akkor, amikor személyisége, testi, lelki, értelmi fejlettsége arra a legalkalmasabb, tehát nem előbb, de nem is később. Nem helyes visszatartani azt a gyermeket, aki már iskolaérett.

Nem kevésbé fontos a gyermekközpontúság elve. Elhangzott az előadásokban, hogy milyen fontos az óvodában, de az iskolában is a játék. A gyermekek számára a játék a munka egy formája. Az iskolában erre nagyon nagy figyelmet kell fordítania a pedagógusoknak. A tanítást legalább az első két osztályban „játékközpontúvá” kellene tenni. Mozgással, játékkal lehet oldani a fáradtságot, élénkíteni a kisgyermek lankadó figyelmét. Nagyon fontos annak hangsúlyozása, hogy nem három hónap alatt kell megtanítani az elsősöknek az ábécé összes betűjét, hanem kilenc hónap alatt. Sok későbbi probléma abból adódik, hogy a kisgyermeknek nem volt ideje játékos formában elsajátítani, gyakorolni az írás-olvasás technikáját.

Fazekasné Fenyvesi Margit előadása mutatott rá arra, hogy nagyon kell figyelni arra, hogy milyen képességekkel érkezett a gyermek az iskolába. Azokkal a gyerekekkel, akiknél valamilyen gond merült fel, a képességek vagy készségek terén, speciális foglalkozásokra van szükség. Az eltérő fejlődésű gyermekek esetében is fontos – éppen a gyermekek érdekében – az óvoda és az iskola együttműködése.

– Lesz-e folytatása a konferenciának?
A KPSZTI-ben nagyon sokirányú továbbképzési munka folyik. Ezek egyike volt ez a konferencia. Ami ennek a speciális témának – vagyis az átmenetnek a kérdését illeti, szeretnénk folytatni ezt is, hiszen fontos szakmai kérdéseket vet fel az alsó és a felső tagozatba való átlépés is.

MK