Jóleső köd – 2006. december 5.

Hazai – 2006. december 5., kedd | 0:07

Néhány napja olyan ködben mentem szülőfalumba (Budapesttől 200 km), hogy a kerékpárt neki lehetett volna támasztani. Amikor éppen nem egy kielőzhetetlen teherautót követtem, eszembe jutott a következő:

Milyen bosszantó a köd. Nem fogadjuk el a természettől. De a szellemi ködöt elfogadjuk. Ellentmondásos lények vagyunk. Sokan tényleg komolyan gondolják; nincs igazság, pedig csak ők magyarázzak be maguknak, hogy ne kelljen keresni. Mert ha nincs igazság, akkor nem kell erkölcsösnek lenni. Pontosabban, hadd maradjon az igazság a kényelmes világuk határán kívül. Bajlódjanak mások a keresésével.

Isten jelenléte annak zavaró, akinek van félnivalója.

Sokan abba a csapdába esnek, hogy büszke értelmük fényével úgy rávilágítanak a ködre, hogy minden ragyog körülöttük, s erre azt mondják, felvilágosultak lettek. Csak ez az erős visszfény elnyomja a ködön túlról érkező jelzéseket.

A túl erős fény láthatatlanná teszi az utat. Nincs más választás, a talaj mentén alávilágítunk a ködnek, s szépen haladunk előre.

Sánta János