Jos Wouters premontrei generális apát: Az evangéliumból merítkező realizmusra van szükség

– Mit jelent a közösségeik számára ez az ünneplés?

– Az ünnep mindig az identitásról való elmélkedés is: elgondolkodunk kanonoki hivatásunkról, a rend kezdeteiről. Öt kontinensen vagyunk jelen, főként Európában, és közösségeinkben nagy különbségek tapasztalhatók az életstílus, az apostolkodás területén, mindegyiknek megvannak a maga jellemzői. Valamennyi apátságunk független, önálló, az évfordulót is sok-sok helyi kezdeményezéssel ünnepeljük. Eredetileg terveztünk egy nagy, közös ünnepet is, de a Covid-járvány miatt nehéz lett volna megszervezni egy nagy, nemzetközi találkozót, más kontinensekről nem tudtak volna odautazni, ráadásul ismét nő a megbetegedések száma. A közösségeink úgy ünnepelnek, hogy bevonják az eseményekbe a környezetükben élőket is. Van egy közös weboldal, ahol követni lehet a különböző kezdeményezéseket. Magyarországon fontos esemény volt a Magyar Premontrei Cirkária által szervezett, a Művészetek Palotájában tartott koncert, amelyre engem is meghívtak. Megragadtam az alkalmat, hogy meglátogassam a három apátságot és a szerzetes nővérek zsámbéki közösségét, amely nagyon fontos nevelő és szociális munkát végez a környéken.

– Nem először jár Magyarországon. Milyen benyomása van a magyar közösségekről?

– Sok a fiatal a közösségekben, a rendtársak többsége ötven év alatti. Magyarországra nagyon jellemző, hogy a rendek, így a premontrei rend is részt vállal az oktatásban. Ennek történelmi okai vannak, hiszen a Habsburg Birodalomban egy időben csak a tanító és a betegápoló rendek működhettek. Amikor Jászón újraindult a kolostori élet, iskolákat alapítottak. A csornai prépostság például jelenleg két gimnáziumban is végez oktatási szolgálatot. Jártam Szombathelyen és Keszthelyen is, és most ezt látom Gödöllőn is. A premontrei rend mindenütt, így Magyarországon is szoros kapcsolatot tart fenn a környékkel, ahol él, a plébániákkal.

Amikor ellátogatok ide, a magyar közösségeinkhez, otthon érzem magam. Vendégszeretet, testvériség fogad, érzem, hogy testvérükként, rendtársukként szeretnek. És bárhonnan érkezik ide egy testvér, ugyanezt tapasztalja.

– Milyen a premontrei rend összetétele földrajzi szempontból? Úgy tudom, Kaliforniában, Indiában sok hivatás ébred.

– 1125 férfi szerzetesünk van és mintegy száz, szigorú értelemben vett, klauzúrás premontrei szerzetes nővérünk. A rendhez a zsámbéki nővérekhez hasonlóan kötődő nővérek pedig hetvenen vannak. Jelentős a növekedés a kaliforniai közösségben, amely a csornai közösség alapítása, az 1948 után kivándorolt rendtársak egy csoportja hívta létre Orange-ben. Indiában két nagy közösségünk van, ezekben a legmagasabb a rendtagok száma. Nagyon komoly szociális munkát végeznek, misszióik vannak az ország területén. Afrikában, Kongóban is működik közösségünk, amely figyelemreméltó növekedést mutat. Július végén jártam ott, válogatni kell az ötven jelentkező között, ez nagyon nehéz feladat. Fájdalmas volt, amikor azt hitték, én mondom majd meg, ki maradhat.  Ott az államrend összeomlott, az Egyház az egyedüli intézmény, amely működőképes, és vonzó a fiatalok számára. Vannak más misszióink is Afrikában, de közösség még csak Kongóban alakult. A francia forradalom utáni időben rengeteg hivatás ébredt Európában, akkor indultak a missziók. XIII. Leó és az őt követő pápák szívesen küldtek misszionáriusokat a világ evangelizálására, de ezek a missziók csak a második világháború után kezdtek közösségekké válni.

Afrikában éppen fordított a helyzet, a misszióból születik a közösség, míg Európában a közösségekből születik a misszió.

Van három közösségünk Brazíliában, ott is sok a jelölt, de nem mindenki tart ki. Ausztráliában is működik egy kis közösség.

– A premontrei rendben kezdettől fogva központi szerepet tölt be a liturgia, az Eucharisztia. Mit jelent ez a mai életükben?

– Igen, nagyon fontos számunkra a közösségi élet, a liturgia, a közös imádság. Ebben is nagy különbözőségek mutatkoznak a közösségeink között. Az Egyesült Államokban azt láttam, hogy egyszerűsítik a liturgiát, könnyen befogadható dalokat énekelnek annak érdekében, hogy bevonják a híveket a szertartásokba. A másik irány éppen az, hogy minél ünnepélyesebb, minél szebb legyen a liturgia – van, ahol éppen ez vonzza az embereket. Magyarországon is különbségek tapasztalhatók a szertartásokban, minden közösségnek megvan a maga módja az ünneplésre. Szent Norbert számára fontos volt, hogy a zarándokútjaira magával vigyen mindent, ami szükségesaz eucharisztia bemutatásához. Központi jelentősége volt ennek, hiszen az eucharisztia ünneplése az élő Úrral való találkozást jelentette számára. Az élettörténetében fontos jelenet az, amikor kiűzi egy lányból az ördögöt, és ezt éppen a szentmise bemutatása után teszi: a leheletében még ott volt a szentáldozás, amit elvégzett – mondja a történetíró. Vagyis az Úr tevékenykedett általa, maga Jézus űzte el az ördögöt.

Nagyon gyakorlatias, realista módon élte meg az eucharisztiát: általa valóban az Úr vette át az irányítást az élete felett.

Az apostoli életre nézve ez azt jelenti, hogy nem annyira az apostoli közösség volt a középpontban, hanem az, hogy az Úr körül gyűltek össze, akivel az Eucharisztiában találkoztak. Ő maga sokáig remete volt, de akkor is naponta mutatott be szentmisét, akár többször is. Korábban az eucharisztia napi bemutatása még nem volt jellemző, ez az ő idejében kezdett változni, előremutatónak számított ez a kötődése.

– Hogyan lehet egy ennyire összetett, szétszabdalódott világban megélni a rend egyik alapvető jellemzőjét, az egységet?

– Szent Norbert különleges alakja az egyháztörténelemnek, az is kérdéses, hogy az alapítás teljesen az ő műve volt-e. Prémontrében alapított közösséget, előtte zarándokként szinte egész Franciaországot körbeutazta, északkeletről délre. Az ő korában többen is ezt tették: szó szerint értelmezték az evangéliumot, mezítláb, egyszerű ruhában járták a világot. Prémontré lett az anyaház, ez vitathatatlan, de a rend megszervezése már követőjének, Hugónak a műve volt. Norbert azt akarta, hogy Szent Ágoston regulája alapján építsék fel az életüket: követői mind kanonokok, vagyis klerikusok voltak, akik komolyan akarták megélni a szabályokat, s erre Szent Ágoston regulája alkalmas volt.

Egy szerzetesrend karizmája szinte soha nem új találmány. Az egységről szólva mindig beszélhetünk egy lelki és egy konkrétan megélt valóságról, és ez nem csak a premontreiekre, hanem az egész Egyházra és mindannyiunk életére igaz. Közösségeinkben megvan az apostoli élet, a javak megosztása, a közös étkezés, a rekreáció – igyekszünk egy jól szervezett család életét élni. Ugyanakkor a rend kezdettől fogva vállalta, hogy plébániákat működtet. Ezeken a helyeken sokszor csak egy plébánosra volt szükség. Én belga vagyok, a jelenlegi Belgium területén óriási távolságok voltak e helyek között. Nagyon szép, hogy mégis egyetlen rendről lehet beszélni, pedig egymástól nagyon különböző helyi közösségek léteztek, léteznek, mégis megvan bennük az egység. Fontos, hogy egyetlen premontrei közösség se érezze úgy, hogy az ő életmódja az egyetlen igaz útja a premontrei létnek. Tudnunk kell értékelni a különbözőségeket, ez benne van a Szent Ágoston-i regulában is. Közösségben lenni nem azt jelenti, hogy mindannyian ugyanolyanok vagyunk, nem egy észak-koreai típusú, katonai egységre van szükség.

Olyan egységet szeretnénk, amelyben mindenki önmaga lehet, fejlesztheti a személyiségét, teret kap erre, anélkül azonban, hogy elveszítené a közösségi látásmódot.

– Mit jelent egy ennyire különböző közösségekből álló rend elöljárójának lenni?

– Bizonyos szempontból nagyon könnyű ez a szolgálat, mert a közösségek megszervezik a maguk életét. Olykor akadnak nehézségek, szükség van tanácsra, ki kell jelölni egy irányt, és persze előfordul olyan eset is, amikor egy közösség annyira meggyengül, hogy nem képes megszervezni az életét. Teendő van bőven. Észak-Amerikában például nagyon polarizált a társadalom, ezt érezni a közösségekben és a közösségek közötti kapcsolatokban is. Európában is törés van Közép-Európa és Nyugat-Európa között, például az Egyház és az állam közötti kapcsolat kérdésében is.

Amikor ellátogatok közösségekhez, igyekszem nyitott lenni, meghallgatni őket, nem ítélkezni.

Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy mindenki tisztában legyen azzal, milyen kulturális környezetből jön, és ez milyen hatással van rá. Én például szocialista vonásokkal bíró kereszténydemokrata közegből származom, és ez nyilván meghatároz. De nem a politizálás a dolgom, hanem a premontrei lelkületről és testvériségről való gondoskodás.

– Szent Norbert lemondott az udvari életről, és egyszerű életmódot választott. Mit jelent ma a lemondás?

– Norbert korában a politikai életben az invesztitúra, a császár és a pápa közötti küzdelem volt a legfontosabb kérdés. A kölni érsek, Norbert feljebbvalója a császár pártján állt, de aztán váltott, és a pápa mellett foglalt állást. Norbert válságba került, és végül a prófétai, független, szabad egyházat választotta. Ez azt is jelentette, hogy a nép mellett döntött. Sok helyi háború dúlt, nem volt erős központi hatalom, és a kis háborúk miatt az aratásra megérett gabona tönkrement, amit a nép, a helyi földesurak és a helyi egyházak mind megsínylettek. Összetett volt a helyzet, ahogyan a mai világunk is összetett. Norbert e bonyolult viszonyok között hozott meg fontos döntéseket: először is azt, hogy szegényen él. Azt hiszem, nagyon egészséges politikai realizmus vezette a döntéseiben. Ugyanakkor mindig az evangélium ösztönzésére cselekedett. Amikor az életrajzát olvasom, azt látom, hogy mindig következetesen a nép mellé állt. Sok követője lett mindenütt, mert a nép felismerte, hogy mellette áll. Ma is azt tapasztalom, hogy elengedhetetlen az apátságok gazdasági életének megszervezése, fontos feladatunk felmérni, hogyan élnek körülöttünk az emberek. Olyan életmódot kell kiépíteni, amely nem csak a közösség, hanem a régió javát is szolgálja. Ez meghatározó lépés az evangelizáció terén. Ebből a szempontból példaértékű a zsámbéki nővérek élete.

Fontos, hogy az oktatás ne csak az elit számára legyen elérhető, hanem az alacsonyabb sorban élők számára is, hogy fejlődhessenek.

A zsámbéki szakképző iskola és technikum lehetőséget ad a diákoknak arra is, hogy érettségi vizsgát tegyenek és továbbtanuljanak. Olyan kezdeményezés ez, amely a nép helyzetéből indul ki, és a javát szolgálja. Ez nagyon lényeges szempont a közösségeink életének megszervezésében. A premontrei lelkiség így intézményesül, és így szolgálja a fejlődést. Sok közösségünk évszázadok óta jelen van egy-egy területen, részt vesznek a plébániai életben, gazdasági, nevelői feladatokat végeznek, munkát adnak sok embernek, és emellett átadják a lelkiséget is. Az evangéliumból merítkező realizmusra van szükség.

– Ferenc pápa az évfordulóra írt levelében megemlíti, hogy Szent Norbert a béke apostola is volt. Hogyan élik meg ezt a karizmát?

– Hogy mit jelent a béke apostolának lenni, az a feudális háborúk korából érthető meg, amelyek megnehezítették az emberek életét. Szent Norbert a vitában álló, egymással szomszédos családok összebékítésén munkálkodott. A mai életünkben ez azt jelenti: közösségi szellemet vinni oda, ahol élünk, kapcsolatokat ápolni mindenkivel. Fontos elkerülni mindent, ami miatt egy csoport bezárkózik, és agresszívvá válik másokkal.

Senki nem mondhatja, hogy a mi életmódunk a többieké felett áll, és mindenki másnak minket kellene követnie.

Volt, aki a történelem során próbálkozott ezzel, de az ilyesmi soha nem végződött jól. Egy jó premontrei közösség nemcsak a polgármesterrel és a vállalatok igazgatóival találkozik, hanem az özvegyekkel és a kirekesztettekkel is, mindenkivel. A másik tiszteletének kultúráját terjeszti, a kicsinyek iránti tiszteletet. Olykor eluralkodik a vakság a szegényekkel való kapcsolatban is: van, akit rokonszenvesnek tartanak, és van, akit nem, van, akiről úgy gondolják, a saját hibájából került rossz helyzetbe… Ez tarthatatlan álláspont.

– Mi az álma, terve a jövőről?

– A kulcskérdés Isten országa, ennek megvalósulását szeretnénk, és ebbe az irányba kell mennünk. Összetett teológiai fogalom ez: itt és most, mindig jelenlévő és aktív, csendes és alázatos erő, de valójában

Isten országa az az erő, amely mindent kormányoz.

Ennek teljes megvalósulása az álom. Az Egyház ennek szolgálatában áll, és ennek az Egyháznak állunk a szolgálatában mi. Az álmunk tehát az, hogy Isten országa megvalósulásán munkálkodjunk.

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Merényi Zita