Filmajánló: Joshua

Kultúra – 2014. június 21., szombat | 13:19

John Purdy filmje egy átlagos amerikai kisvárosban játszódik, ahova egy szép tavaszi napon titokzatos fiatalember érkezik: Joshua, a szobrász, „de mindenes is”, aki bármilyen kétkezi munkát elvállal. Bodnár Dániel recenzióját olvashatják.

A városka lakói jól ismerik egymást, de ez csak a felszín: különösebben nem érdekli őket a másik élete. Lelküket betöltik saját vágyaik, fájdalmaik. Tardone atya, a római katolikus templom plébánosa kényszernek érzi ittlétét; álma, hogy vatikáni karriert fusson be Rómában. Helyettese, Pat atya szeretne Tardone helyére kerülni, de tisztában van azzal, hogy ez szinte a lehetetlennel határos. Ezért inkább él szenvedélyének, a halászatnak – azzal mentegetve magát, hogy Péter apostol is halász volt –, mint hogy teljes mértékben a híveknek szentelje életét. A férjét tragikus körülmények között elvesztő fiatal riporternő, Maggie képtelen feldolgozni fájdalmát, idegennek érzi magát a kisvárosban, alig várja, hogy továbbálljon. Az étterem tulajdonosnője, Joanna pocsékul főz, nem tudja, hogy a kosztja vagy a házassága rosszabb-e. A rockzenészi álmokat szövögető Kevin folyamatosan hadakozik a terveit ellenző apjával. A két, kórosan elhízott férfi testvérpárt csak a kulináris élvezetek érdeklik.

Joshua érkezésével minden megváltozik. Rögtön munkához lát. A baptista templomot egy évvel korábban vihar pusztította el, romjai azóta is ott éktelenkednek, senkinek nem jutott eszébe, hogy eltakarítsa azokat. Joshua hozzákezd a romok eltüntetéséhez, s eltökéltségét látva, a helység lakói – élükön a dadogós, de ritka tiszta lelkű Teóval – egy emberként segédkeznek neki.

Az Isten háza felépül, szebb mint újkorában volt, az emberek a csodájára járnak. Joshua derűs, szeretetet sugárzó személyisége megérinti az emberek lelkét, kihozza belőlük a legjobbat. Joanna megtanul főzni, Maggie ismét tud nevetni, Kevin a zene révén eljut Istenhez, Pat atya elhiszi, hogy alkalmas a papi szolgálatra. Joshua egyedül a szív tisztaságát nézi. Erőt önt az emberekbe; elhiteti velük, hogy egyikük sem fölösleges, mindnyájuknak van Istentől kapott küldetése. A hamis prófétát azonban kíméletlenül leleplezi: amikor az önmagát Jézus követőjének és gyógyítónak hazudott gyülekezeti vezető cirkuszi mutatványra emlékeztető módon játszatja el egy tolókocsiban ülő lánnyal, hogy újra tud járni, majd átszellemült arccal színlel imádságos lelkületet, kemény hangon szólítja fel, hogy hagyja abba a trükközést, hiszen ő sem tudja, mi a hit, hogyan lenne képes azt másoknak átadni. Joshua ugyanitt, a gyülekezet szeme láttára, csöndes imádsággal, mindenféle hókuszpókusz nélkül, visszaadja egy angyali szépségű lánynak a szeme világát. A Jézust megtestesítő Joshua, isteni hatalmánál fogva, feltámasztja a baptista templom tetejéről lezuhant, halott Teót, mondván, még küldetése van e földi világban. Joshua ígérete beteljesedik, Teo kigyógyul a dadogásból, s ő lesz a gyülekezet prédikátora.

Joshua senki számára nem közömbös, a kisváros lakói, látva a belőle sugárzó szeretetet, jóságot, megértést az élet elesettjei iránt, befogadják maguk közé, testvérüknek tekintik. Tardone atya azonban ellenségként tekint Joshuára. Mivel ő az Ószövetség haragvó, gyakran büntető Istenét hirdeti, képtelen felfogni, hogy valaki annyira érdek nélkül, semmiféle ellenszolgáltatást nem remélve segítsen másoknak, mint ahogy azt Joshua teszi. Az újjáépített baptista templomot látva Tardone atya elismeri annak szépségét, de fölteszi a híveknek a kérdést: „Létezik ilyen fokú önzetlenség? Lehetséges, hogy egy idegen segítséget nyújt anélkül, hogy valamit kérne?” Vele szemben Pat atya felismeri Joshua valódi énjét, azt, hogy a fizikai csodáknál is nagyobb tettet hajtott végre, lelkileg formálta át az embereket, kihozta belőlük a legjobbat: „Hiszen amit Joshua tett, az kész csoda. Egymás mellett éltünk, de ettől még nem törődtünk egymással. De aztán elkezdtünk dolgozni, és tessék, ez már igazi közösség.”

Tardone atya megátalkodottságában Rómában is bepanaszolja Joshuát: azzal vádolja, hogy eltávolítja az embereket Istentől. Ám Joshua fölötte sem ítélkezik, tisztában van azzal, hogy a plébános lelke megkövesedett, mert hosszú ideje elutasítja magától a szeretetet: „Nem tőlem fél. A saját lelkétől fél. A szeretettől fél… Ne féljen, atyám!” Ez az a pillanat, amikor Tardone atyában felszakadnak a lelki gátak, szeme megnyílik, felismerve, hogy magával Jézussal, a szeretet-Istennel áll szemben. Megvilágosodásában érvényesül az, „ami embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges” (Mt 19,26) igazsága.

Joshua földi helytartója, a pápa előtt mondja ki, hogy tanítása semmit sem változott kétezer év óta: „Mondd el, hogy szeretem őket. Hogy értük haltam meg, hogy az én szeretetem örök. És ha kitárják a szívüket, betöltöm az űrt, hogy szeretni tudják egymást. Ez az üzenet nem változott.”

Az amerikai kisváros lélekben megújult lakói Joshua távozása után sem maradnak magukra. Személyes sorsukon keresztül tapasztalták meg, hogy létező valóság a feltámadt Krisztus mennybemenetele előtt tanítványainak tett ígérete: „Veletek vagyok mindvégig, a világ végezetéig” (Mt 28,20).

Joshua
(amerikai film, 86 perc, 2001)
Készült: Joseph Girzone regényéből
Rendező: John Purdy
Forgatókönyvíró: Brad Mirnan, Keith Giglio
Főbb szereplők:
Joshua – Tony Goldwyn
Tardone atya – F. Murray Abraham
Pat atya – Kurt Fuller
Pápa – Giancarlo Giannini
Maggie – Stacy Edwards
Kevin – Matt Zigler
Teo – Teddie „Bo” Smith
(Kiadta: Etalon Film Kft., 2014)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria