Jubileumi könyvbemutató Veszprémben

A kiadvány – Aedes jubilat (Évfordulót ünnepel) – A veszprémi egyházmegye múltjából sorozat 23. köteteként látott napvilágot a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény és a Veszprémi Érseki és Főkáptalani levéltár gondozásában.

Márfi Gyula érsek bevezetőjében az ünnepek és az emlékezés jelentőségére hívta fel a figyelmet, méltatva a kötet szerzőinek tudományos és az események lelkiségét is felmutató írásait, a szerkesztők,  Karlinszky Balázs és Varga Tibor László munkáját.

Báró Hornig Károly veszprémi püspök 1907 és 1910 között barokkból neoromán stílusúvá építtette át a veszprémi székesegyházat. A rekonstrukció eredményeképpen a XVIII. század elején épült barokk templomot értékes freskóival együtt lebontották, s helyette ideálisnak és történetileg hitelesnek gondolt romanizáló jegyekben építették újjá – idézte fel az eseményeket Gárdonyi Máté plébános, egyháztörténész elemző előadásában. A tanulmányok olvasása során fény derül a megrendelő püspök és a kivitelezők felújítási koncepciójára, ezzel oldva régészeknek, történészeknek, művészettörténészeknek azt a gyakran elhangzó sommás ítéletét, miszerint a 100 évvel ezelőtti átépítés elhibázott volt, mert ahelyett, hogy megmutatta volna a középkori katedrális maradványait, a mai épület azt mutatja meg, hogy a mecénás és az építész milyennek képzelt egy középkori püspöki egyházat. Valamint, hogy ennek a buzgalomnak áldozatául esett a barokk hatás, amit akkor éppen kevésre becsültek.

Az ünnepi kötet szerzői ugyan nem polemizálnak egymással, ki-ki teszi a dolgát, s bemutatja azokat az értékeket, amelyeket az ezeréves veszprémi székesegyház koronként változó „arca” hordozott, s ezáltal jobban megismerhetjük a veszprémi székesegyházat úgy, ahogy már sohasem láthatjuk, vagyis a középkori katedrálist, illetve azt a barokk épületet, ami két évszázadig harmonikusan illeszkedett a veszprémi vár összképébe, mutatott rá. A kötetből megismerhetők az építkezés kulcsszereplői: a tervező építész, az üvegfestő művészek, a mecénás főpásztor és a dokumentátor kanonok is. Gárdonyi Máté kiemelte továbbá, hogy nincs még egy egyházmegyéje az országnak, amelyik olyan nagy múltra visszatekintő sorozattal rendelkezne saját történetére vonatkozóan, mint a veszprémi. Több helyen volt hasonló kezdeményezés, de mindegyik kifulladt, egyedül Veszprémben sikerült újraindítani, és sikerül most életben tartani ezt a vállalkozást. Erre büszkék lehetünk – zárta értékelését az egyháztörténész lelkipásztor.

Toldi Éva/Magyar Kurír