
Mérték nélkül szeretni. Ajándékozni magunkat egészen addig, hogy önmagunkról megfeledkezünk. Örömet találni abban, hogy másokat megörvendeztetünk. Tiszteletben tartani a másikat más voltában. Becsülni és értékelni a másikat abban, amiben ő más. Törekedni arra, hogy segítsük őt előrehaladtában, saját életünk árán is. A többiek szolgálatára állni alázatosságban, szabadságban és szeretetben. Kilépni az énközpontú, individuális magányosságból, és közösségben élni testvéreinkkel.
Törekedni, hogy kovászként átjárjuk a világot a közösségi és szolidáris szeretet lelkületével, melynek mintája a Szentháromságban van, és melynek megélésére az Egyház mint sajátos közösség benső valójában törekszik.
Cláudio Hummes bíboros: Mindig Krisztus tanítványai
Részlet az „Amint az Atya szeretett engem... – 365 gondolat a papság évére” c. könyvből.
Citta Nuova, 2009
http://editrice.cittanuova.it/notizia.asp