
Ha a pap életében ez a szeretet mércéje, nem kell félnie, hogy haszontalanul tölti idejét, nem kell azon töprengenie, hogy foglalkozást váltson-e.
Látni fogja az Egyház rábízott darabkáját kertté válni: nyilván konkollyal, gyűlölettel, de termékeny szeretettel is, amely nem korlátozza kisugárzását saját mezejére, hanem azon túl is hat.
Mint Ars, igen, mint Ars, ahol a plébános Isten után népének mindene lett, és az emberek messziről eljöttek, hogy magukba szívják Krisztus illatát, hogy táplálkozzanak belőle, hogy éljenek.
Mondjuk ki tisztán, mondjuk ki hangosan: azért, hogy éljenek!
Mert Krisztus nélkül, Krisztus-papok nélkül ez a mai világ sem tud élni a maga csodálatos, rendkívüli felfedezései ellenére sem. Haldoklik, meghal.
Egyedül Krisztus az Élet.
Chiara Lubich: A pap Krisztus mása
Részlet az „Amint az Atya szeretett engem... – 365 gondolat a papság évére” c. könyvből.
Citta Nuova, 2009
http://editrice.cittanuova.it/notizia.asp