Juliusz Janusz apostoli nuncius beszéde II. János Pál mellszobrának felavatásán

Excellenciás Kalocsa–Kecskeméti Érsek Úr!
Tisztelt Lezsák Sándor Képviselő Úr, a Népfőiskola Vezetője!
Nagyrabecsült Vendégek!

Mint a Szentszék magyarországi képviselője, nagyon hálás vagyok a szervezőknek a meghívásért, hogy részt vehetek a felejthetetlen II. János Pál pápa mellszobrának felavatási ünnepségén. El kell mondanom, hogy a huszadik és huszonegyedik század ezen nagy egyéniségének megajándékozására egy nagyon jelentős időpontot választottak. Vagyis, éppen holnap, október 16-án emlékezünk meg Karol Wojty³a krakkói érsek megválasztásáról Szent Péter Székére, az Egyház egyetemes pásztorává

Az eltelt évek messzesége ellenére az egész emberiség emlékezetében élénken megmarad annak a pillanatnak az emléke, amikor a Szent Péter Bazilika erkélyén megjelent a többek számára ismeretlen, új pápa alakja. A köztünk lévő fiatalok, akik még nem érhették meg 1978. október 16-át, azoknak a napoknak a hangulatát a televíziós közvetítések által élhették át, amikor az egész világ végigkísérte szeretett II. János Pál pápánk utolsó pillanatait, aki ez év április 2-án tért vissza a Mennyei Atya házába. Újra visszhangzanak Wojty³a pápa szavai, amelyeket a Szent Péter téren összegyűlt hívőkhöz intézett: „Egy távoli országból hívtak engem.” Habár Lengyelország, az ő hazája, csak 2 ezer kilométerre esik Rómától, Wojty³a pápa mégis egy távoli országról beszélt. Vajon miért? Mert abban az időben az olyan országok mint Lengyelország, Magyarország és sok másik, el voltak választva a szabad világtól a vasfüggöny, az ideológiai függöny által, amely nem tartotta tiszteletben az emberi személy jogait, nem tisztelte Istent. Wojty³a bíboros, aki az etika professzora volt, pápaként emlékeztetni szerette volna a világot az emberi személy, szabadság és méltóság értékére. Emlékeztette Európát, hogy két tüdeje van, egy keleti és egy nyugati és hogy ebben a középső és keleti részben keresztények milliói élnek. Apostoli útjai és megnyilatkozásai által közelebb hozta egymáshoz a népeket, amelyeket addig az eszmei gyűlölet választott el.

Az emberi méltóság azért volt olyan fontos II. János Pál pápának, mert ő minden emberben Isten képmását látta, az isteni szeretet tükröződését. Ezért meglátogatván a világ majdnem minden országát meghívta a jóakaratú embereket, hogy nyissák meg szíveiket az isteni szeretet előtt, amely Isten Fiában, Jézus Krisztusban jelenült meg. A jelenlegi pápa XVI. Benedek is minden alkalommal emlékeztet: Istennek joga van a tiszteletre, hogy nyilvánosan tisztelhessék őt és hogy az emberiség teremtőjeként és védelmezőjeként ismerjék el.

Ma összegyűltünk, hogy leleplezzük II. János Pál mellszobrát. Szeretnénk megköszönni Istennek, hogy elküldte nekünk az emberi méltóság, a párbeszéd, a szolidaritás és a béke ezen hírnökét. Az ő arcát szemlélve szeretnénk meghívni mindazokat akik nézik az ő szobrát, hogy ne veszítsék el a reményt, mert ő minden alkalommal arra hívott bennünket, hogy „ne féljünk”, „lépjünk át a remény küszöbén”, hívott bennünket: „keljetek fel, menjünk!”. Sajnos ebben az országban is sok ember érzi magát elhagyottnak, a jövőtől való félelemmel él és pesszimistává vált. Ezekkel az emberekkel szemben ti úgy döntöttetek, hogy a bátorság és a remény példaképéül állítjátok II. János Pál pápa alakját. Õ itt áll országotok nagy embereinek szobrai között, akik ugyanúgy nem féltek megvédeni az igazságot, mint Mindszenty bíboros, Márton Áron püspök és Romzsa Tódor püspök. Mostantól ezt a parkot nevezhetnénk így is: „A remény parkja”.

A hit és az igazság ezen hőseitől inspiráltatva, ti is megmutattátok bátorságotokat, felépítvén az iskolában egy kápolnát és ott elhelyezvén azt a keresztet, amit 1997-ben áldott meg II. János Pál pápa. Így akartátok megmutatni, hogy meg kívánjátok őrizni keresztény gyökereiteket, és tovább kívánjátok azokat adni a jövő generációinak. Ezek azok az értékek, amelyekre országotok alapítója, Szent István felépítette egzisztenciátokat Európa közepén, II. Szilveszter római pápa támogatásával és áldásával. A Szentszék nevében megköszönöm nektek ezt a gesztust, II. János Pál pápa felejthetetlen és annyira szeretett, – jogosan „Nagy”-nak hívott – alakja tiszteletére. Ugyanakkor a ti kezdeményezésetek minden római pápa iránti tiszteletetek jele is. Öröm számomra, hogy a XVI. Benedek pápa által megadott felhatalmazással élhetek, és ezen ünnepi alkalommal közvetíthetem számotokra az apostoli áldást.