Juliusz Janusz apostoli nuncius köszöntő beszéde

Bábel Balázs érsek főpásztori szolgálatának 10. évfordulója
Kalocsa, 2009. június 25.

Kedves Érsek Atya,

Azért gyűltünk ma össze, hogy köszönetet mondjunk az Úrnak Bábel Balázs érsek tízéves apostoli szolgálatáért szeretett Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyéjében. A Szentatya magyarországi képviselőjeként egy vagyok veletek ebben a szertartásban annak hangsúlyozására, hogy egy püspök szolgálata nemcsak az egyházmegyéjére korlátozódik, de szolgálat az egész Egyházért.

A püspök nagy feladatát különleges módon illusztrálja a Pastores gregis szinódus utáni apostoli buzdítás, amelyben Isten szolgája Második János Pál pápa a püspököt „Jézus Krisztus evangéliuma szolgájának” nevezi, „hogy a világ remélni tudjon”. A sokrétű pénzügyi, politikai és erkölcsi válság idején a püspöknek az a feladata, hogy reményt vigyen nemcsak a híveknek, hanem az egész világnak, valóban egy különösen is igényes feladat. A püspök reményt visz, de nem mint gazdasági vagy pénzügyi szakember, hanem mint Jézus, a Jó Pásztor hűséges követője, aki Istentől megkapta a tanítás, a megszentelés és a kormányzás hatalmát. Az említett Pastores gregis dokumentum tanítja: „A püspök csak az evangéliumból áradó világossággal és vigasztalással tudja ébren tartani a maga reményét és lesz képes táplálni mindazokban, akik lelkipásztori gondjaira vannak bízva” (PG3). Főpásztorotok, Bábel Balázs érsek nagyon jól megértette ezt a igényt, és már papként az Evangélium, a Biblia tanulmányozásának szentelte magát. Fáradhatatlanul, püspökségének egész ideje alatt hirdeti az Evangéliumot nem csak a templomokban, de a tömegtájékoztatási eszközökön, a rádión, a televízión keresztül is. Az evangéliumot hirdetni azt jelenti, hogy elvinni a jó hírt, elvinni a reményt a világba. A reményt elviteléhez jelen kell lenni, közel az emberekhez, a papokhoz, a mindennapi élethez. Ez az, amit Főpásztorotok tesz, amikor közel van a papokhoz. A múlt pénteken kezdődött papság éve alkalmából írt levelében a Szentatya meghív az effektív és affektív egységre a püspök és a papok között, mivel ebből „fejlődhet ki egy valódi késztetés az Egyház iránti megújult odaadásra a remény és a szeretet Evangéliumának hirdetésében és az arról való tanúságtételben a föld minden szegletén”.

Kedves Érsek Atya, Önt Jó Pásztorként ismerik, sőt, néhányan azt mondják, hogy túlságosan jó. Ma gratulálni szeretnénk Önnek a tízéves szolgálatáért a Főegyházmegyében és a Magyar Egyházban. Megköszönöm az Egyetemes Egyház iránti figyelmességét is, amellyel egy papot az Apostoli Nunciatúra szolgálatára adott. Hálásak vagyunk Istennek, hogy van egy Jézus Szíve szerinti püspökünk, és bízzuk bátor szolgálatát Mária Szeplőtelen Szívére, akibe bizalmát vetette, amikor egy máriás szimbólumot tett püspöki címerébe. Az Úr adjon Önnek még sok év szolgálatot „Isten országáért”, „Pro Regno Dei”.