Juliusz Janusz beszéde a Pázmány Péter Katolikus Egyetem budapesti dísztermének avatásán

Eminenciás Nagykancellár Úr!
Excellenciás Urak!
Tisztelt Rektor Úr!
Tisztelt Professzorok és Vendégek!

Ma XVI. Benedek pápa megválasztásának évfordulóját ünnepeljük, és tulajdonképpen az ő személyére kellene koncentrálnunk. Azt gondolom azonban, hogy Benedek pápa nem lesz féltékeny, ha ezen a napon figyelmünket az ő elődje, Isten Szolgája, II. János Pál felé is fordítjuk. Sőt, XVI. Benedek boldog lesz, mert ő elismeri, hogy úgy érzi, hogy elődjének keze vezeti őt; valamint, amint II. János Pál, úgy a jelenlegi pápa is kiemelkedő személyisége a tudomány és az egyetem világának. Isten Szolgája, II. János Pál, mint tudjuk, egészen az utolsó pillanatig a lublini katolikus egyetem professzora volt. Pápaként számos alkalommal kifejezte nagy tiszteletét a tudomány és a katolikus egyetemek értékei irányában. Az 1990-ben kiadott, „Ex Corde Ecclesiae” kezdetű apostoli konstituciója impulzust adott nektek is a régi Pázmány Péter Egyetem hagyományainak visszaállítására itt Budapesten. A Nunciatúra tanácsosaként 1990-91-ben magam is tanúja voltam ezen nemes és nagyon jól sikerült törekvéseteknek, amelynek különleges előmozdítója a jelenlegi Nagykancellár, Erdő bíboros úr volt.

Ezzel a gesztussal, mellyel II. János Pálról szeretnétek elnevezni az egyetem dísztermét, nyilvánvalóan megerősítitek akaratotokat, hogy óvjátok a „Nagy”-nak nevezett János Pál pápa tudományos és spirituális örökségét. Õ valóban az „Ex Corde Ecclesiae”-ben ezt mondta: „A katolikus egyetem kiváltsága és felelőssége, hogy fenntartások nélkül az igazság ügyének szentelje magát. (…) A katolikus egyetem az egyetemes humanizmus eszközével az igazság minden aspektusának kutatását szolgálja, annak fontos kapcsolatát a legfőbb igazsággal, Istennel.” Az igazságnak ez a keresése – szerinte – elengedhetetlen a különböző kultúrákkal való párbeszéd elindításához: „Valójában az Egyház és korunk kultúrái közötti párbeszéd az a létfontosságú terület, ahol az Egyház és a világ jövője eldől a XX. század végén.” Manapság, a kultúrák összeütközését figyelvén azt látjuk, hogy ezek a szavak prófétaiak voltak.

Ez a II. János Pálnak ajánlott terem, legyen számotokra bátorítás az igazság és a párbeszéd keresésére, a könyörületesség gyakorlásár és a remény azon lelkületének fenntartására, amelyet Nagy János Pál pápa hagyott ránk, és amelyet különösen ebben a húsvéti időszakban megélünk. A Szentszék nevében köszönetemet fejezem ki ezért a nemes gesztusért, amely Isten Szolgáját, II. János Pált tiszteli meg.