Juliusz Janusz beszéde a Szent István-bazilika centenáriumi ünnepségén

Elhangzott 2005. november 15-én a Szent István-bazilikában

Főtisztelendő Kanonok Plébános Úr!
Kedves Testvérek!

Megtisztelve érzem magam, hogy hozzájárulhatok a Szent Istvánnak, a magyar állam alapítójának szentelt Bazilika felépítésének 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekhez. Szent István király a keresztény hitet helyezte az állam alapjául, valamint örökségül hagyta utódai és a nemzet számára, hogyan őrizzék meg a nemzet egységét és békéjét a Katolikus Egyház családjában. Amikor egy fontos épületet építenek, akkor az alapokra elhelyezik a sarokkövet. Szent István, nemzetének sarokkövéül Szent Péter utódjának, Róma püspökének, II. Szilveszter pápa áldását akarta elhelyezni. Amint Jézus Krisztus egyházát Péterre – az apostolok közül az elsőre – alapozta, éppen így a ti modern történelmetek is ugyanerre a kősziklára épül, amely a mi Urunk Jézus Krisztus és helyettese, a római pápa iránti hűség kősziklája.

Amikor beléptetek a keresztény nemzetek családjába, rögtön megértettétek, hogy ennek a családnak egy különleges Édesanyja van, aki Isten Fiának édesanyja is, a názáreti Mária. A történelem folyamán megéreztétek, hogy ez az Édesanya mennyire közel áll a ti népetekhez, ezért neveztétek el Nagyasszonyotoknak, Magyarország Királynőjének. A nemzet és a magyarországi egyház életében és személyes életetekben is, a Madonna nagy tiszteletnek örvend és reményetek forrása. Fontos és nehéz pillanatokban, de az örömteli pillanatokban is szívesen folyamodunk a Miasszonyunkhoz, hogy rábízzuk célunkat. Így ma is összegyűlünk a Miasszonyunk oltára körül, hogy köszönetet mondjunk a bazilikáért, az Úrnak ezért az értékes ajándékáért.

Mária volt az első keresztény, aki tökéletesen megélte az evangéliumot. Õ az Egyház Anyja, az aki elvezet bennünket Jézushoz. Õ segít bennünket, hogy felépítsük a mi belső bazilikánkat, a mi életünk belső bazilikáját, amelyben Krisztus szeretete lakhat. Hallottuk az evangéliumban Gábriel angyal szavait, amelyeket Máriához intézett: „Üdvözlégy! Kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled!” Igen, Isten kegyelmével és Mária segítségével válunk az Egyház élő köveivé.

Ezt a bazilikát megcsodálják a világ minden tájáról ideérkező emberek. Megcsodálják a tervezők és az építészek zsenialitását. Hálával tartozunk azoknak is, akik képesek voltak ezt újraépíteni a II. világháború után, valamint azoknak, akik a közelmúltban restaurálták. Számunkra azonban két okból van nagy értéke: Először is, mert itt lakik a legszentségesebb Oltáriszentség, az élő és igaz Isten; másrészt pedig, mert a bazilikában őrzik Szent István ereklyéit.

Mint tudjuk, a katolikus templomok azért épülnek, hogy méltó helyet adjanak az Eucharisztia megünneplésének. Éppen nemrég zártuk le az Eucharisztia évét, és a bazilika méltó módon fogadta vendégül a Nemzeti Eucharisztikus Kongresszust. „Az Egyház az Eucharisztiából él”, emlékeztetett bennünket a mi szeretett pápánk, elhunyt II. János Pál. Ezt a misztériumot mélyítette el utódja XVI. Benedek pápa, az október 23-án befejeződött Püspöki Szinódussal, „Az Eucharisztia az Egyház missziójának és életének csúcsa és forrása” témájáról. Igen, az Eucharisztia a világon egyedüli valóság, tanúságtétel Isten szeretetéről, aki emberré lett és úgy döntött, hogy közöttünk marad, a földön, az Oltáriszentségben, a kenyér és a bor színe alatt, egészen az idők végéig. Krisztus áldozata, amelyet megünneplünk az Eucharisztiában, egy meghívás, hogy a mi életünkben is fogadjuk el a keresztet, hogy fel tudjuk áldozni az időnket, a javainkat és szeretetünket másokért. Ugyanakkor, az Eucharisztia reményünk forrása, mint Krisztus feltámadásának emlékezete.

Ezenfelül az Eucharisztikus Jézus a mi ételünkké vált, amely táplál bennünket és erőt ad, hogy szembenézzünk a mindennapos nehézségekkel. Õ táplál bennünket, hogy ne csupán az Egyházban legyünk az egység és a szeretet tanúivá, hanem a szolidaritás építőivé váljunk az egész világban. Amint II. János Pál pápa tanít bennünket a „Mane nobiscum Domine” kezdetű apostoli levelében: „Az Egyház az eucharisztikus ünneplésben állandóan megújítja annak tudatát, hogy nem csupán az Istennel való bensőséges egységnek, hanem az egész emberi nem egységének is 'jele és eszköze'”. (MND 27) Azt lehet mondani, hogy az Eucharisztiával épül fel a megváltott emberiség, egy emberibb emberiség épülete.

Azok a művészek, akik ennek a szép templomnak a díszítésén dolgoztak, jól megérezték ennek a misztériumnak a fontosságát, amikor eucharisztikus misztériumokat ábrázoló domborműveket helyeztek a főoltárra. A bazilika teljes ragyogása Istenről beszél, ennek az épületnek minden építőköve a ti keresztény hagyományaitokról tesz tanúságot. Azonban Krisztus Egyháza építőköveinek nekünk kell lennünk! Kérdezzük meg magunktól: vagyunk-e hitünkben olyan szilárdak, mint amilyen szilárdak ennek a bazilikának a kövei? A bazilika egy impozáns épület, amely csupán a nagyságával is tanúsítja Isten jelenlétét a szekularizált világban. Mi is képesek vagyunk-e nyilvánosan tanúságot tenni hitünkről a munkahelyünkön, az iskolában, a szomszédunkkal való kapcsolatban? Szépen kitisztítottuk, felújítottuk ezt az épületet. Készek vagyunk-e arra, hogy megtisztítsuk az Egyházról alkotott képet, amikor támadások érik, amikor gúny és gátlástalan emberek támadásainak tárgyává válik? Nem lehetünk olyan lovagok, akik csupán egyenruhákat hordanak; az igazi lovagok megvédik az igazságot, az Egyház méltóságát, a család méltóságát, Isten méltóságát. II. János Pál pápa egyszer azt mondta: mindenki – okkal – védelmezi az emberi jogokat, de hányan vannak, akik Isten jogait védelmezik?

Megünnepelvén Isten ezen csodálatos lakhelyének századik évfordulóját Budapesten, Mária közbenjárását kérjük, hogy segítsen bennünket, hogy az Egyház élő köveivé, a hit és Krisztus szeretetének élő és bátor tanúságtevőivé váljunk.

Ámen