Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius beszéde az Isteni Irgalmasság II. Országos Konferenciáján

Az Isteni Irgalmasság Konferencia kedves Résztvevői,

A Budai Szent Imre templom lassan az Isteni Irgalmasság tiszteletének a központjává válik a Magyar Egyházban. Egy egész nap, amelyet papok és hívek együtt töltöttek el az irgalmasság misztériuma előtt, egész biztosan arra ösztönöz bennünket, hogy átgondoljuk az életünket és merítsünk az Isteni Irgalmasság forrásából, amely főként a bűnbánat és az Eucharisztia szentségeiben nyilvánul meg. Sokan közületek elzarándokoltak már Az Irgalmasság szentélyéhez £agiewnikibe, Krakkó peremére, Lengyelországba. Erről a helyről, ahol Szent Fausztina, az Isteni Irgalmasság apostola élt és meghalt, biztosan elérnek hozzánk ennek az egyszerű, mégis rendkívüli szent közbenjárása által elnyert kegyelmek sugarai. Éppen tegnap, a £agiewniki szentélyben szimpóziumot tartottak Az Irgalmasság üzenetének kisugárzása címmel. Az a kép is, amely az Irgalmas Jézust ábrázolja a sugarakkal, amelyek Jézus Szívéből jönnek ki, az Isteni Irgalmasság jele, amely kiárad az egész világra. Tudjuk, hogy Jézus maga parancsolta Szent Fausztina egyik látomásában, 1931. február 22-én, hogy ebben a formában fessék le a képét és azt írják alá, hogy „Jézusom, bízom benned”. Ugyanebben a látomásban Jézus azt parancsolta Szent Fausztinának, hogy az Isteni Irgalmasság ünnepét Húsvét utáni vasárnap tartsák. Megkapó, hogy ez a tiszteleti forma, amelyet a Szentszék egészen 1978-ig tiltott, ilyen rövid idő alatt szó szerint kisugárzott az egész világra. Biztos, hogy az irgalmasság tiszteletének ezt az elterjedését főként az Irgalmasság nagy apostolának, Tiszteletreméltó Isten Szolgája II. János Pál pápának köszönhetjük. Érdekes lenne utánajárni, hogy valahogyan megértsük, az Úr miért ezt az egyszerű nőt, Faustina Kowalskát, egy lengyel, alig tanult leányt választott ki arra, hogy az Egyházat emlékeztesse az Irgalmasság erejére. Ugyanúgy megkapó lenne, ha utánanéznénk annak, hogy az Isteni Irgalmasság miért éppen egy lengyel települést, a jövendő pápa városát választotta ki az isteni szeretetről szóló igazság kisugárzása központjául, és miért akarta egy olyan szent ember mint Karol Wojti³a közbenjárását. Tudjuk, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, de ahhoz, hogy ezeket a körülményeket megvizsgáljuk, a legjobb, ha az Irgalmasság misztériumához közelítünk. Szent Pál azt mondja az egyik levelében: „Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5, 20). £agiewnikitől néhány kilométerre található az a kisváros, amelyet immár az egész világon ismernek, Oœwiêcim, azaz Auschwitz. Ebben a városban a II. világháború alatt a német nácik emberek millióit irtották ki barbár módon, néha úgy, hogy élve égették el őket. Ezeket a szörnyűségeket nehéz megérteni és megbocsátani. £agiewniki közelében van az a hely is, ahol a fiatal Karol Wojti³ának a II. világháború alatt a Solvay kőbányában úgy kellett dolgoznia mint egy rabszolgának. 2002-ben, amikor £agiewnikiben az Irgalmasság bazilikáját szentelte fel, a pápa így emlékezett: „Jártam a templomba, ahol Fausztina nővér imádkozott, főleg a náci rezsim idején, facipőben… hogy is lehetett volna elképzelni akkor, hogy az a szegény facipős fiú egy nap az krakkói £agiewnikiben az Irgalmasság bazilikáját fogja felszentelni…” (2002. augusztus 17.). A lengyel föld a rémület, az üldözés és a halál színhelye volt. Mégis ez a nép, az Egyháznak köszönhetően, a háború után meg tudott bocsátani üldözőinek. Emlékeztetünk ehelyütt a lengyel püspökök híres levelére, amelyet 1965-ben írtak a német püspököknek, amelyben a lengyel nép nevében megbocsátanak minden bűntényt, amelyet a németek követtek el, és bocsánatot kérnek azokért a bűnökért, amelyet esetleg a lengyelek tettek a háború alatt. Ennek a levélnek egyik legfontosabb szerzője a krakkói érsek, Karol Wojti³a volt. Ez a fiatal főpap (44 éves volt akkor) volt az Isteni Irgalmasság tiszteletének legbuzgóbb hirdetője is, úgy, ahogy Fausztina nővér naplója ajánlotta. Kitartásának és az általa bemutatott megfelelő teológiai érvelésnek köszönhetően a Szentszék engedélyezte az Irgalmasság kultuszát 1978 márciusában, azaz néhány hónappal azelőtt, hogy Karol Wojti³át Szent Péter székébe választották volna. Ebben a történetben látjuk az isteni jelet, amely a lengyel földet, egy lengyel szerzetesnőt, egy lengyel érseket és egy lengyel pápát arra választott ki, hogy az Isteni Irgalmasság tiszteletének és teológiájának terjesztője legyen. Isten embereket és emberi történeteket használ fel arra, hogy megmutassa az akaratát és az irgalmasságát. Õ maga választott egy konkrét helyet és népet, hogy megtestesüljön és megmentse az emberiséget az örök kárhozattól.

Istennek ezt az előrelátását, aki időt, helyet s embereket választ ki arra, hogy megvalósítsa üdvözítő tervét, Isten Szolgája II. János Pál pápa kiemeli a Dives in misericordia, azaz Irgalomban gazdag Isten kezdetű enciklikájában, 1980. november 30-án. Az dokumentum elején azt mondja a pápa: „A II. Vatikáni Zsinat tanítását követve, s egyúttal szemmel tartva korunk különleges viszonyait, a Redemptor Hominis kezdetű enciklikát az emberről szóló igazságnak szenteltük. Ez az igazság a maga teljessége és mélysége szerint Krisztusban tárul föl előttünk. Most azonban, ezekben a kétséges és nehéz napokban egy másik és nem kevésbé jelentős igény arra késztet minket, hogy ismét ugyanabban a Krisztusban, a mi Urunkban fölfedjük az Atya arcát, aki valóban «az irgalmasság Atyja és a teljes vigasztalás Istene» ” (DiM 2). Több beszédében Wojty³a pápa elismerte: „Péteri szolgálatom kezdetétől fogva Rómában úgy tartottam, hogy az irgalmasság üzenetének hirdetése sajátos feladatom. A Gondviselés az ember, az Egyház és a világ mai helyzetében… mint Isten előtti feladatot ezt sugallta nekem” (Beszéd az Irgalmasság kegyhelyén Collevalenzá-ban, 1981. november 22.). II. János Pál különféle alkalmakkor megismételte, különösen is £agiewnikiben az Irgalmasság bazilikájában tett látogatásaikor, a Fausztina nővér boldoggá és szentté avatásán mondott homíliáiban. Bízott a barátaiban, amikor a Dives in Misericordia enciklikát írva Fausztina nővér naplójából merített (George WEIGEL: Witness to Hope. The Life of Pope John Paul II. New York 1999.). Az utolsó üzenet, amelyet Wojti³a pápa a halála előtt hagyott, az Irgalmasság vasárnapjára írt üzenete volt, amelyet a halála után tettek közzé. Sokféleképp nevezik a szláv pápát (többek között Nagy II. János Pál), így használják az „Irgalmasság Pápája”, az „Isteni Irgalmasság Apostola” kifejezést.

„Az Egyház valóban él, amikor vallja és hirdeti az irgalmat -- a Teremtő és Megváltó legcsodálatosabb tulajdonságát --, és amikor az embereket az Üdvözítő által őrzésre és osztogatásra rábízott irgalmának forrásaihoz vezeti” (DiM 77), mondja a pápa a Dives in Misericordia enciklikában. Ezekkel a szavakkal II. János Pál pápa jelzi az isteni misztériumok kiszolgáltatóinak, vagyis a papoknak az elsődleges feladatát is. Valóban, az Enciklika következő mondatában ezt olvassuk: „Nagy segítséget jelent ebben az Isten Igéjéről való elmélkedés és elsősorhan az Eucharisztia, a bűnbánat, illetve a kiengesztelődés szentségének megfontolt és tudatos vétele” (uo.). A papok, az isteni irgalmasság kiszolgáltatóiként állandó és folyamatos figyelem tárgyai II. János Pál pápa részéről. Elég, ha emlékeztetünk a Pastores dabo vobis szinódus utáni buzdítására, a papokhoz írt nagycsütörtöki levelekre, az Egyházról írt enciklikára, amely az Eucharisztiában él (Ecclesia de Eucharistia).

A papság évében jó, ha emlékeztetünk arra, hogy Szent Fausztina mennyire aggódott a papokkal kapcsolatban. 1935. november 24-énél olvassuk a Naplóban Jézus neki elmondott szavait: „Rád bízok két, szívemnek igen drága gyöngyöt. Ezek a papok és a szerzetesek lelkei. Értük különösen sokat fogsz imádkozni. Erejük a ti önmegtagadástokból fog fakadni. Imát, böjtöt, önmegtagadást, munkát és minden szenvedést az én imámmal, böjtömmel, önmegtagadásommal, munkámmal és szenvedésemmel fogsz egyesíteni. Így lesz erejük Atyám előtt” (Faustina KOWALSKA: Napló. Eger 1998. 531. pont). Fausztina nővér megérteti velünk, hogy Jézus akaratából Szívének minden kincse elér a hívekhez a papok ajka, kezei és szíve révén. Ezért Jézus nagyon határozottan mondja tollba „titkárnőjének” (Fausztina nővérnek) a Naplóban: „Mondd meg papjaimnak, hogy a megrögzött bűnösök szavaikra bűnbánatra indulnak, ha a szívemben lévő végtelen irgalomról beszélnek nekik. Minden papnak, aki irgalmamat hirdeti, rendkívüli kegyelmet adok, szavaik gyógyítóan hatnak, s meg fogják indítani a szíveket, akikhez szólnak” (Napló, 1521). Fausztina leírja azt is, hogy nagy aggodalommal követte olyan papok életét, akik a bűn veszélyében éltek, olyannyira, hogy azt kérte az Úrtól, hogy adjon neki valamilyen szenvedést, hogy megmentse egy pap tisztaságát, akit halálos bűn veszélyében látott. Jézus elfogadta ezt a készségét és megengedte, hogy Fausztina nővér három órán keresztül szenvedjen egy töviskorona alatt. Ezután a fájdalmas tapasztalat után megkapta a bizonyosságot, hogy a pap, akiért feláldozta önmagát, visszautasította a kísértést és a bűnt (Napló, 41). A Naplóban megindítóak azok a leírások is a papokról, akik Szent Fausztina lelki vezetői voltak, mint Sopoæko atya és Andrasz atya.

Az Irgalmasság ³agiewniki szentélyének a felelősei, akik érzékenyek a Szentatya aggodalmai és Szent Fausztina iránymutatásai iránt, mindent megtesznek azért, hogy biztosítsák a zarándokok számára az Istennel való kiengesztelődés és az eucharisztikus áldozaton való részvétel lehetőségét. Elég, ha megemlítjük azt, hogy egy év alatt a kegyhelyen mintegy 12 ezer pap misézik. Minden héten van 30 pap, aki gyóntat, és az Irgalmasság vasárnapján 150 pap szolgálja a híveket gyóntatással és szentmisével. Sokan közületek ismerik a ³agiewniki kegyhelyet, különösen a Magyar Kápolnát, és tudják, hogy építik a II. János Pál Irgalmasság Központot, működik az Irgalmasság Apostolainak Társulata, a Faustinum, és sokasodnak azok a kezdeményezések, amelyek elősegítik az irgalmasság tiszteletét és gyakorlatát. 2011 októberében Lagiewnikiben rendezik meg az Irgalmasság Világkongresszusát, amelynek témája: „Az irgalmasság a remény forrása.” Biztos vagyok abban, hogy a mai találkozónk a remény forrása lesz számunkra, ha képesek leszünk arra, hogy kitegyük önmagunkat az Isteni Irgalmasság sugarainak.

Magyar  Kurír

Kép: Török Viktória