Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius homíliája

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Mennyire fontos és mennyire illő, hogy az új év elején és Vízkereszt környékén összegyűltök azért, hogy kérjétek a Szentlelket, életetek forrását. Ugyanaz a Szentlélek, aki az álmaitokat és a remény vízióit sugallja, jelen van köztünk és mindnyájunkat arra ihlet, hogy tekintsük át újra a világ evangelizációjáért végzett megszentelt szolgálat koncepcióját az Egyházban. Nagyon örülök, hogy itt lehetek a Szociális Testvérek Társasága tagjaival, hogy bemutathatom itt ezt a szentmisét, és biztosíthatlak benneteket arról, hogy imáimmal támogatlak benneteket és küldetéseteket, főként négyszeres missziótokat, vagyis hogy tanúságot tegyetek Isten Szentlelkének szeretetéről, hogy Krisztus tanítása szerint törődjetek a szegényekkel, hogy részt vegyetek az Egyház szociális missziójában, valamint a családok, nők és gyermekek szolgálatára legyetek. Szeretnélek benneteket arról a személyes elkötelezettségemről is biztosítani, hogy segítsek nektek abban, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus szeretetét és irgalmának valódi üzenetét hordozzátok.

Kedves Testvérek, nagyon jól tudjátok, hogy az a törekvésetek, hogy az Igazság Lelkének a vezetésére bízzátok magatok, hogy keressétek Isten Országát a társadalom szükségleteinek megtalálásával, és válaszoljatok azokra a legmegfelelőbb módon. Napjainkban, amikor elterjedt az erőszak, az emberi élet ajándéka és a házastársi szeretet szent köteléke iránti közömbösség, akkora a vakság annyi elszegényedett ember helyzete iránt, amelyet az erőszakos gazdaság okozott, soha még ennyi embernek nem volt szüksége a tiszta, szegény, engedelmes és győzedelmes Krisztusról való tanúságtétel látható jelére. Egyedül Jézus marad a válasz az élet kérdéseire és gondjaira. Egyedül Ő a Világ Reménye és Világossága. A mi nagy felelősségünk, hogy helyesen mutassuk be Őt a mai világnak, és helyzetünkből adódóan Magyarországnak.

Egy ilyen világban Isten Szolgája Tiszteletreméltó II. János Pál pápa szavai emlékeztethetnek benneteket meghívásotok céljára és az adományokra, amelyben részesültetek, aki a Vita Consecrata dokumentumban így buzdítja a szerzeteseket: „adjátok oda magatokat Istennek, hogy ebből a világból ne hiányozzék az emberi élet útját megvilágosító isteni szépség egyetlen sugara sem. Az e világ gondjaiban és tevékenységeiben elmerült, de életszentségre hivatott keresztényeknek bennetek kell megtalálniuk a megtisztult szívet, mely a hitben «látja» Istent; olyan embereket kell bennetek találniuk, akik készségesek a Szentlélek tevékenysége iránt, akik buzgón teljesítik küldetésüket a meghívásuk karizmája iránti hűségben.” (VC 109).

Most, amikor hitben és örömben összegyűlünk az Úr asztalánál, ennek az eucharisztikus ünneplésnek táplálnia és Isten Családjához kell alakítania bennünket, a tanítványok családjához, amelyet a közös meghívás, látásmód és küldetés egyesít. A ma hallott evangéliumi szakasz arra hív bennünket, hogy erről elmélkedjünk. Ahogy látjuk, Keresztelő János tanítványai így panaszkodnak: „Mester, aki nálad volt a Jordánon túl, és akiről tanúságot tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul” (Jn 3, 26).

A lélek kiszolgáltatottsága látszódik ebben a panaszban, amely boldogtalan a mai környezetben. Az ilyen panaszok következménye sosem marad el. Itt van egy generáció, amelyik semmit sem lát jónak, csak azt, amelyik a saját kongregációjában történik; és amelyik késznek tűnik arra, hogy kizárja azokat a mennyből, akik nem akarnak a lobogója alá kerülni. Oda kell figyelnünk, és imádkoznunk kell az olyan lelkület ellen, amelyik Keresztelő János tanítványainál nyilvánult meg. Nagyon alattomos, nagyon ragályos és nagyon káros ez a vallás számára. Bárhol is van, a kegyelem valódi, nekünk pedig késznek és nyitottnak kell lennünk arra, hogy befogadjuk, bárhol is van, még ha esetleg a választ a kerítésünkön kívül is találjuk majd meg.

János válasza a tanítványoknak nagyon fontos, és ebben a válaszban találjuk meg az igaz és jó emberség kitűnő mintáját. Azt látjuk, hogy Keresztelő János lelkülete nagyon különbözik attól, amelyet a tanítványokban fedezhettünk fel. Ő elmagyarázza azt a nagy alapelvet, amely szerint az, hogy az emberek elfogadnak valakit, Isten különleges ajándéka az ember számára; és hogy bárhol vagyunk, nem szabad fogyatékosnak tekintenünk azt a helyzetet, hogy mások jobban elfogadottak, mint mi magunk. „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta” (38. v.). Végül János ünnepélyesen megerősíti, hogy Krisztusnak egyre növekednie kell, és növekedni fog, neki magának pedig kisebbednie kell, végül a felkelő nappal együtt elhalványuló csillaghoz hasonlóan, teljesen el kell tűnnie.

János hozzáállásának sürgetnie kell bennünket, és életünk vezető elvévé kell válnia. Bárhol van valaki a világban, fontos vagy első akar lenni, a szerzetesnek azonban ugyan aszerint a mottó szerint kell élnie, mint Jánosnak: „neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem” (30. v.). Hozzá szeretném tenni, hogy bizonyos esetekben mi mégis a „növekedni kell” tendenciáját követjük, és Istent hibáztatjuk a sikertelenségünkért. Kedves Testvérek, ha elveszítjük szemünk elöl az igazság nyomát, azt, hogy minden, amink van, Isten kezéből kaptuk, nem csak ahhoz vezethet, hogy mások megbántanak, de ahhoz is, hogy önmagunkkal dicsekedjünk. Arra szeretnélek benneteket meghívni, hogy álljatok meg egy pillanatra, és tekintsetek az életetekre. Bizonyos sikerek, amelynek örültök, nem arra ösztönöznek benneteket, hogy másoknál jobbaknak gondoljátok önmagatok? Sokan most azt fogják mondani, hogy én ilyet nem gondolnék. De azt kérdezem tőletek, hogy sikeresnek vagy minek gondoljátok magatok, akkor mit válaszoltok? Hátradőlünk a személyes megelégedettség érzésével, sütkérezünk sikereink fényében, vagy gyorsan Isten jelenlétébe helyezzük magunkat az imában és hálát adunk, hogy nekünk adta ajándékait és talentumait, amelyek lehetővé tették ezeket az eredményeket. Így akár saját eredményeinket nézzük, akár másokét, a filozófia, amelyet magunkénak kell éreznünk, ez: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta” (38. v).

Keresztelő János hozzáállása az öröm érzéséhez vezet bennünket, amelyről ő maga azt tartotta, hogy: „most teljes” (29. v.). Mi ennek az örömnek a valódi titka? Az öröm titka elsősorban Isten, másrészt a felebarát, végül önmagunk. Ez János kijelentésének a lényege: „neki növekednie kell” (30. v.). Szerzeteséletünkben azt a lelkületet kell követnünk, hogy, Istent tegyük az első helyre, majd a másik embert, végül önmagunkat. Ennek érdekében gyakorolnunk kell Keresztelő János alázatát, és késznek kell lennünk arra, hogy minden népszerűséget, adományt és befolyást értékes talentumokként kezeljünk, amelyekkel a legjobban kell sáfárkodnunk.

Kedves Testvérek, János biztos volt a küldetését illetően, és sosem felejtette el Jézust üzenete középpontjába helyezni. Azt gondolom, hogy ez az, amit tennetek kell, tekintsetek csak Jézusra, Ő az, aki meghívott benneteket a megszentelt életre, Ő az, aki arra ösztönöz benneteket, hogy az evangéliumi tanácsok szerint alakítsátok életetek, Ő az, aki titeket és közösségetek arra ösztöni, hogy művét magatokban teljéssé tegyétek, tökéletesítsétek. Ma, amikor az Egyház nap mint nap viszontagságoknak és nehézségeknek van kitéve, tudjuk, hogy nekünk Jézushoz hasonlóan kell szenvednünk azért, hogy a győzelmében is részesedhessünk.

Bármi is legyen az apostolátusotok, a Szentlélek meghívása és ajándéka, aki táplál benneteket, és azt a jó művet teszi bennetek teljessé és tökéletessé, amelyet az Egyház bízott rátok. Bárhol is legyen, minden szolgálatot az Egyházon belül, minden apostoli munkát imának kell táplálnia – liturgikus, egyéni, közösségi és kontemplatív imának.

Boldog Kalkuttai Teréz anya egyszer a nővéreit tanítva azt mondta: „Szeretnünk kell az imádságot. Addig a pontig tágítja a szívet, ameddig képessé tesz arra, hogy befogadja az ajándékot, amelyet Isten maga. Kérjétek és kutassatok, és szívetek annyira kitágul, hogy befogadja őt és magában tartja” (Mother Teresa, Heart of Joy, 114. o.).

Kedves Testvérek, ahhoz, hogy teljesíthessétek hivatásotokat, nem felejthetjük el azt, hogy Jézus, az Atya akaratát teljesítve szenvedett, szenvedését felajánlotta, és meghalt a kereszten, hogy megmutassa szeretetét irántunk, és megváltson minket. Örömmel tölt el bennünket az, hogy azt láthatjuk, hogy Magyarország új Kormánya kész arra, hogy politikáját a keresztény értékek és a magyar hagyományok mentén vezesse. Azonban nem minden ország annyira szerencsés, mint mi vagyunk. A keresztények rettenetes üldözésének vagyunk a tanúi a világon, ahogy a Szentatya felhívta rá a figyelmet a karácsonyi szentmisén, és különösen is csodálatos békenapi üzenetében, amely A vallás szabadsága, a békéhez vezető út címet kapta. Magyarország politikai erejének aktuális hozzáállásával hozzájárulhat a világ békéjének és szabadságának a növekedéséhez. A Szentatya arra hív bennünket az üzenetében: „Az erőszakot nem lehet erőszakkal legyőzni. Fájdalmunk kiáltását mindig kísérje a hitről, a reményről és Isten szeretetéről tett tanúság. Kifejezem kívánságomat, hogy Nyugaton, főképpen Európában legyen vége az ellenségességnek és előítéleteknek a keresztényekkel szemben amiatt, hogy életüket következetesen az Evangéliumban megfogalmazott értékek és alapelvek szeretnék alakítani. Európa békéljen meg inkább saját keresztény gyökereivel, amelyek alapvetőek a földrész szerepének megértéséhez, amelyet betöltött, betölt és be szeretne tölteni a jövőben is a történelemben. Így tapasztalhatja meg az igazságot, az egyetértést és a békét, ha őszinte párbeszédet folytat minden néppel.”

Most, amikor az új év kezdetén együtt vagyunk, kedves Testvérek, imádkozunk azért, hogy a Szentlélek, mindig kiáradjon, és állandóan töltse el szívetek a szeretettel, amely ahhoz szükséges, hogy a társadalom visszataláljon arra pontra, hogy Jézusra szeretettel nézzen. Jézus iráni szeretetünk, aki jelen van a Szentírásban és az Eucharisztiában, inspiráljon benneteket, és legyen befolyással mindenkire, akivel kapcsolatba kerültök. Boldog Salkaházi Sára közbenjárása legyen mindig veletek erőfeszítéseitek során, hogy enyhíteni tudjátok a szenvedést, a reményvesztettséget, közösséget tudjatok teremteni egy pluralista világban, részese legyetek az igazságtalan rendszerek átformálásának, és elő tudjátok mozdítani az emberek közötti egyenlőséget és méltóságot. Így lesztek képesek arra, hogy felmutassátok a világnak a világosságot, a szeretetet és Jézus Krisztus, a mi Urunk igaz arcát.

Magyar Kurír