Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius homíliája a terézvárosi Avilai Szent Teréz plébániatemplom 200. évfordulóján

Főtisztelendő Atyák,
Tisztelt Rádióhallgatók,
Kedves Testvérek!

Advent második vasárnapjának az olvasmányai arra hívnak meg bennünket, hogy elmélkedjünk Isten jelenlétéről a világban és életünkben. Az első olvasmány Báruk könyvéből azt meséli el nekünk, hogy vágyódhatunk Isten jelenlétére az életünkben és vágyódhatunk arra, hogy nekünk és másoknak jó élete legyen. A próféta reménnyel és örömmel telve biztosítja a száműzetésben lévő izraelitákat arról, hogy Isten visszavezeti őket a Szent Városba, Jeruzsálembe, ahol a Templom áll, Isten lakóhelye és a vallási élet központja.

A templom (régi elnevezéssel egyház) Istennek van szentelve, és az istentisztelet helye. Az Úr láthatatlanul jelen van a templomban, és fogadja imádságainkat; ahogy Õ maga mondja: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18, 20). A templom a lelki életünk központja. Benne születünk újjá és alakulunk át. Az a hely, ahol Isten különleges úton belép az életünkbe az Oltáriszentségen és a szentségeken keresztül. Isten kegyelméből indíttatva igyekszünk a templomba menni, ahogy a zsoltáros mondja: „Szeretem házadnak táját, a sátrat, hol dicsőséged honol” (Zsolt 26, 8).

Kétszáz évvel ezelőtt a város ezen részének lakói egy gyönyörű lakóhelyet kerestek Istennek a terézvárosi Avilai Szent Teréz plébániatemplom formájában. Valóban nagy megtiszteltetés számomra, hogy veletek lehetek ma, amikor eme lenyűgöző templom építésének a kétszázadik évfordulóját ünnepeljük.

1734-ben csak 11 ház állt ezen a területen, később egy faépületet alakítottak át kápolnává. Az öreg fatemplom számos éven át szolgált, de később, amikor már 500 fölé emelkedett a családok száma, sürgető szükségszerűséggé vált az, hogy egy nagyobb templomot építsenek. Az új, gyönyörű templomot 1809-ben szentelték fel. Ennek van a csodálatos évfordulója, amelyet most ünneplünk.

Ahogy tudjátok, az elmúlt kétszáz év azoknak a lelkipásztoroknak is a története, akik az Avilai Szent Teréz plébánián éltek és szolgáltak. A hívek büszkén emlékeznek arra, hogy Magyarország két bíboros hercegprímása, Simor János és Csernoch János is ezen a plébánián voltak káplánok. Mégis biztos vagyok abban, hogy minden egykori pap tudta azt, hogy a plébánia nemcsak a papokból áll – függetlenül attól, hogy mennyire jók és elkötelezettek voltak. A plébánia egy terület megkeresztelt híveiből áll, és ők alkotják minden egyházközség gerincét. A templom felépülése óta a gyermekeiteket, és a gyermekeitek gyermekeit itt keresztelték; az elmúlt kétszáz évben a keresztény beavatás szentségeiben – keresztség, bérmálás és az első szentáldozás – részesedtek az emberek; Szentmiséket, szentáldozásokat és a házasság szentségét ünnepelték, valamint a kiengesztelődés szentségét szolgáltatták itt ki; az elhunytak itt kapták meg a végtisztességet. Az Avilai Szent Teréz templom fontos része lett a városrész hívő családokból álló közösségének az elmúlt kétszáz esztendőben. Sok éven át az egyik legnagyobb plébánia volt, és számos más plébániát hasítottak ki a Terézvárosi Plébániából.

Kedves Testvéreim, néhai Szentatyánk, Isten Szolgája II. János Pál pápa egyszer azt mondta a világ laikus híveinek: „magasztos hivatásotok van, a misszió számos és sokféle formája áll nyitva előttetek!” Ma azt kérem, hogy figyeljetek ezekre az szavakra, és zárjátok a szívetekbe. Kijelenthetjük, hogy most a plébánia világi híveihez szólok, emlékeztetlek benneteket arra, hogy milyen magasztos hivatás a tiétek, és az a küldetésetek, amellyel az Egyházban valamint a közösségetekben itt és most teljesítenetek kell a feladatotokat és a küldetéseteket olyan emberekként, akik teljesen tudatában vannak magasztos küldetésüknek mint Jézus Krisztus Testének tagjai.

A mai szentleckében Szent Pál biztos abban, hogy Isten műve elkezdődött a filippiek között, és be is fog teljesülni. Azt akarja tőlük, hogy legyenek képesek megkülönböztetni az igazi értékeket. Egy értékhiányban szenvedő világban Szent Pál imádsága az, „hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretben és a teljes megértésben” (Fil 1, 9), legyetek egyre tanultabbak. Amint tudjuk, Advent 2. vasárnapja hagyományosan az Isteni Szeretet témájának van szentelve. Jézus születésekor ez a Szeretet érkezett a földre az Emmanuel névben, amely azt jelenti, hogy „velük az Isten”, vagy „bennünk az Isten”, azaz az Isten belül van. Ha közelebbről megvizsgáljuk belül lévő Istent, elkezdjük észrevenni magunk körül a fájdalmat a világban, elkezdjük érezni a bennünk lévő apró szikrák közötti kapcsolatot, és a végtelen Fényforrást, valamint azt az együttérző vágyódást, hogy megosszuk ezt a fényt.

Avilai Szent Teréz, a plébánia védőszentje olyasvalaki volt, aki megtapasztalta, hogy Isten belül van, és lelkesítette, hogy megoszthatja az Istenélményt a körülötte lévő társaival. Nagyobb csalódások, akadályok és elkedvetlenítések ellenére semmi sem akadályozta meg abban, hogy mindenben Isten szent akaratának a teljesítésére összpontosítson. Szent Teréz bölcs és gyakorlatias nő volt, rendkívül kedves és jószívű, aki rendelkezett az imádság legmagasabb fokai megértése, az Istennel való egyesülés, valamint a felebarát szeretetének adományaival. Õ a nő tökéletes példája.

A Plébánia kedves Hölgytagjai, szeretnélek arra hívni benneteket, hogy vegyetek példát Avilai Szent Terézről. A mai modern világban az Egyházban olyannyira fontos és lényeges a szerepetek. Sajnos a jelent nemcsak a szociális és gazdasági szféra negatív elemei jelzik, de a remény gyengülése is, az emberi kapcsolatokban való bizalom biztos hiányával együtt, a lemondás, az agresszió és a kétségbeesés növekvő jeleitől kísérve. A Ti imádságos mindennapi életetek mindenki szívében változást fog hozni. Ti vagytok a keresztény családok őrzői; lehetőségetek van arra, hogy a közösség magjához beszéljetek, hogy megérintsétek az egyéni és kollektív érzékenységet, hogy előcsaljátok az álmokat és a reményeket, hogy kiszélesítsétek a szeretet és az áldozat horizontját. Nektek kell lennetek „a láthatatlan őrszemeinek” a „materializmus és szekularizáció” korában, és tanúi az mindazoknak „lényeges értékeknek, amelyek a szíven keresztül láthatóak” (II. János Pál pápa Lourdes-ban, 2004. augusztus 15.).

Kedves Barátaim a Terézvárosi Plébánián, amikor ma a templomnak, a hitre nevelésetek központjának a kétszázadik évfordulóját ünnepeljük, szeretném kihangsúlyozni a hitetek egy alapvető aspektusát, a biztos családi élet alapját, amely Magyarországot és különösen a plébániátokat is jellemezte évszázadokon keresztül. Ez az ország nagy szentekkel áldatott meg. Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz, Szent Erzsébethez és Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóhoz hasonlóan ti is megvalósítottátok már történelmetekben a katolikus házasság és családi élet értékét; igyekeztek a házasságot mint gyönyörű szentséget megünnepelni; ti magatok látjátok a gyermekeitekben a Mindenható Isten ajándékát, a fiatalok ajándékát, akiket meg kell tanítanotok arra, hogyan szeressék és szolgálják Istent, aki Atyjuk a Mennyben; és ti magatok viseltek gondot minden folyamatban lévő dologra, és mindenkire a családotokban. Legyetek felkészültek a családi élet csodálatos keresztény értékére, amelyet elődeitektől örököltetek itt, Magyarországon; tegyetek meg minden erőfeszítést, hogy megerősítsétek azt minden lehetséges módon; és legyen a családi életetek példa mások számára a világ különböző részeiben.

XVI. Benedek pápa szavaival szívből szólnék legkedvesebb fiatal barátaimhoz: „Kedves Fiatalok, Ti vagytok az Egyház reménysége. Az Egyház azt várja tőletek, hogy legyetek a reménység hírnökei… Adjátok oda teljesebb szándékkal a fiatalságotokat, kövessétek az Úr Jézust bátran és nagylelkűen, mivel ő kopog szívetek ajtaján… az Úr eljön, hogy találkozzon mindannyiótokkal. Õ kopog a szabadságotok ajtaján, és arra kér benneteket, hogy barátként fogadjátok be őt. Boldoggá akar tenni benneteket, meg akar tölteni benneteket emberséggel és méltósággal… Jézus folyamatosan megújítja a hívását, hogy tanítványai és tanúi legyetek. Sokan közületek hallják a házasságra szóló meghívását, és az erre a szentségre való készület egy mindennapra szóló valódi meghívás. Vegyétek komolyan az isteni hívást arra, hogy keresztény családot alapítsatok, és a fiatalságotok legyen egy olyan időszak, amelyben felelősségteljesen a jövőtöket építitek. A társadalomnak szüksége van keresztény családokra, szent családokra!” (XVI. Benedek pápa Csehországban, 2009. szeptember 28.)

Kedves Barátaim, mától kezdve hallhatjátok majd az újonnan elhelyezett harangok hangját, amely arra emlékeztet bennünket, hogy Isten önmagához hív bennünket. Jean François Millet (1814-1875) híres festményén, az Angeluson-on egy férfit látunk a feleségével, akik tiszteletből megállnak, miután meghallották a távoli harang szavát. Nem tudom, hogy még mennyire tiszteljük ezt a nagy keresztény hagyományt. A modernizáció nyomása alatt vagy a vallásszabadság jegyében, de készek vagyunk szemétre vetni az Egyház fontos szimbólumait, mint a keresztet vagy a harangszót. A kereszt Isten győzelmi szimbóluma. A mi Urunk Jézus Krisztus kereszten való szenvedése lemosta az emberiség bűneit, legyőzte a halált és utat nyitott az örök életre. A kereszt Isten végtelen szeretetének a tanúja s bűnös ember iránt. A keresztények kereszt iránti tisztelete az első századra nyúlik vissza. Sajnálatos, hogy nem vagyunk valóban érzékenyek az egyházi szimbólumok nagy jelentősége iránt.

Kedves Testvéreim, amikor ezt a kétszázadik évfordulót ünnepeljük, azt szeretném kérni tőletek, hogy imádkozzatok, és legyetek büszkék a magyar Egyház nagy lelki örökségére. Imádkozzatok, és legyetek büszkék az Egyház szegények, éhezők és a kirekesztettek iránti szolgálatára. Legyetek büszkék az elmúlt évek szenvedéseire és bátorsággal készüljetek a jövőre. Ne féljetek, és ne veszítsétek el a reményt. Emlékezzetek Szent Pál tanúságtételére, hogy ezen a világon semmi sem választhat el bennünket Isten szeretetétől Jézus Krisztusban, a mi Urunkban (vö. Róm 8, 31). Legyetek büszkék arra, hogy a terézvárosi Avilai Szent Teréz Plébánia hívei lehettek, és tanuljátok meg kérni védőszentetek közbenjárását, aki sokakat inspirált az elmúlt négyszáz évben. Folytatjássátok a példája által adott érték megvalósítását, és legyetek mindig inkább készek azzal az erős hittel, amely működött bennetek, és amelynek másokban is működnie kell.

Magyar Kurír