Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius szentbeszéde Mátraverebély-Szentkúton

Kedves Ferences Testvérek, Paptestvérek,
Kedves Hívek!

Összegyűltünk az oltár körül itt, Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhelyen azért, hogy tiszteljük a Boldogságos Szűz Máriát, akit Magna Domina Hungarorum-nak, azaz Magyarok Nagyasszonyának is nevezünk. A Szentatya képviselőjeként szeretném megköszönni a Ferences Testvéreknek, hogy meghívtak erre az alkalomra. Örülök, hogy ma ezen a nemzeti kegyhelyen kérhetjük a Szent Szűz, Magyarország Pátrónája közbenjárását, akit ezen a földön a kereszténység felvétele óta nagyon tisztelnek.

Valóban, tudjuk, hogy az első király, Szent István, a fia, Szent Imre herceg elvesztését követően, a halála előtt koronáját Isten Anyjának ajánlotta, Magyarország Pátrónájának nevezve őt, ily módon Mária közbenjárására bízta és neki szentelte az országát és a népét, hogy virrasszon a fiatal ország felett, óvja a századok során és segítse a hit megtalálásában és elmélyítésében.

A mai ünnepnapra választott evangélium az a dicsőséges beszámoló, amikor Gábor angyal meglátogatta Szűz Máriát, egy egyszerű falusi lányt, aki életében erre találkozásra soha sem és egyben mindig várt. Ez valami olyasmi volt, ami kívül esett a mindennapi tapasztalatán, valami természetfeletti volt. Isten ennek a világnak a történéseibe tört be egy nagy úton, hogy kibontakoztassa elesett népe megmentésének a tervét.

Hallhatjuk Isten igéjét, amikor Gábor angyal szavait halljuk, aki azt mondja: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! ... Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél!” (Lk 1, 28. 30). Könyörületes szavak, a szeretet szavai, Gábor Isten szerető művében működött közre. Bíztatta Máriát, és csodálatosak azok a szavak, amelyek reményt hoznak mindannyiunknak: „Istennél semmi sem lehetetlen” (1, 37).

Gábor egy teljesen hétköznapi fiatal lányhoz szólt, aki férjhez akart menni egy ácshoz, és aki egy jelentéktelen kis faluban élt. De a környezete hétköznapisága ellenére valami csodálatos történik. Isten szólt Máriához egy angyal szavain keresztül, egy születésről mesélve, amely megváltoztatja az egész világot, amely egy rendkívüli, csodálatos, dicsőséges esemény lesz.

Õ megijedt, összezavarodott az üzenet hallatán, hogy ő egy fiút fog hordozni, noha már József eljegyezte, de még nem házasodtak össze. „Hogyan történhet meg ez?” (1, 34) – kérdezi. Ismeri a nehézségeket és a szégyent is, amit a születés hozhat, tudatában van alacsony társadalmi helyzetének – hogyan lehetséges neki az, hogy egy nagy királyt szüljön? És a végső szava: „Íme az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint” (1, 38). Mennyire csodálatos, hogy ennyire aláveti magát Isten akaratának, mennyire készségesen fogadja el Isten akaratát, anélkül, hogy valóban mindent megértett volna abból, hogy ez mit jelent. Ahogy Erzsébet köszöntésekor mondta: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki” (1, 45).

Szent Ágoston ehhez az evangéliumhoz írt kommentárjában egy meglepő dolgot mond: Mária áldottabb minden asszonynál, mert Isten Fiát a testébe fogadta; de még sokkal áldottabb, mivel elsőként fogadta Isten Igéjét a szívébe.

Azt mondja tehát, hogy Mária anyja lett „annak, akit az égbolt nem képes befogadni, aki egy asszony méhéből született. Õ uralkodott az uralkodónkon; ő hordozta, akiben mi vagyunk; ő adott tejet a mi kenyerünknek.”

Ez olyasvalami, amelyre Mária kapcsán emlékeztetnem kell, valami nagyon jelentős, amely megváltoztatja az életünket. Máriának, Jézus anyjának, bátorsága volt elhinni, hogy Istent őt választotta. Azt mondja, hogy „tégy az életemmel úgy, ahogy szeretnéd” (vö. 1, 38). Bátorsága volt elhinni, hogy Isten őt választotta ki arra, hogy a Messiás anyja legyen.

Mária nem azt válaszolta, amit Mózes: „Rendben, nem vagyok jó szónok; Uram, küldj valakit, aki jobban tud beszélni” (vö. Kiv 4, 10. 13) Mária Zakariás sem volt, aki azt mondta: „Uram, adj nekem egy jelet. Bizonyítsd be nekem és hinni fogok” (vö. Lk 1, 18).

Mária egyszerűen elhitte, hogy Isten őt választotta. Mivel hitt, képessé vált arra, hogy megtegye, amire Isten kiválasztotta őt.

Azt hiszem, három dolog van, amit megtanulhatunk Mária Istennel szembeni engedelmességéből: meg kell hallanunk, el kell fogadnunk és válaszolnunk kell rá.

Először, emlékeztetnünk kell arra, hogy Isten csendesen működik ebben a világban, csendesen szól hozzánk, ahogy Máriához is szólt. Az is lehet, hogy egy angyal hangján keresztül – de az is lehet, hogy a Szentíráson, az Egyház szaván, egy másik ember hangján keresztül, egy, a szívünkből jövő meggyőződésen, vagy imádságon keresztül, de szükségünk van arra, hogy odafigyeljünk.

Ezután, másodszor, szükséges az, hogy elfogadjuk azt, amit Isten akar tőlünk. Sokféle út van, de mindegyiknek szüksége van Istenre ebben a világban. A mi szerepünk talán nem olyan fontos, mint Máriáé, de Isten mindannyiunkat ismer, és mindenkit arra hív meg, hogy egyéni szerepet töltsön be. Mindannyiónkkal terve van Királysága építésében. Isten mindenható, pontosan elhatározta, hogy mi történjen, de szüksége van arra, hogy készségesen együttműködjünk vele.

És most, harmadszor, hogyan válaszoljunk? A kérdés, amelyet önmagunknak kell feltennünk, ez: azt a választ adjuk neki, hogy „igen, Uram”, vagy „nem”-et mondunk és visszafordulunk? Talán azt gondolod, hogy amire kér, az túl nehéz? Életed bármelyik szempontjából, vagy életed bármelyik részén mondhatsz „nem”-et Istennek, és ehelyett visszatérhetsz az evilág dolgaihoz? Talán az anyagi javak keresése miatt, talán vonakodsz megosztani a hited valakivel, aki még nem adta oda az életét Jézusnak, talán egy megbocsátás, vagy egy elromlott kapcsolat, vagy egyszerűen gyenge voltál, hogy időt szakíts valamire, vagy azon fáradozz, hogy adományaid és képességeid az Õ szolgálatába állítsd, inkább mintsem a sajátodéba, Krisztus tanítványaként élsz fegyelemben és önuralommal, vagy engedsz a kísértés bármilyen formájának, ami jobb nálad?

Amikor ezt a nagy ünnepet üljük, egy jó alkalom arra, hogy kissé elgondolkozzunk, hogy hol van szükségünk arra, hogy a „nem”-ünket „igen”-re változtassuk. Mindig nekünk kell döntenünk – én az Úr egy szolgája vagyok vagy a saját mesterem? Amikor Isten hatalma és ereje találkozik egy lemondó és készséges szívvel, akkor a lehetetlen lehetségessé válik. És így ennek az elfogadása Istenhez vezető eszköz lesz. Amint ő várta irgalmasan Mária „igen”-jét, így ő a mi „igen”-ünkre is vár. Kész vagy arra, hogy igent mondj?

Ez a Szűz Máriáról tartott elmélkedés arra kell, hogy vezessen bennünket, hogy az életünk áttetszőbbé váljék, jobban szembesüljön az Úr akaratával. Azért, hogy hatásosak legyünk, minden nap újra elmélkednünk kell ezekről a dolgokról. Nem vagyunk mindig képesek arra, hogy életünket a Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott, és az Egyház által ajánlott örök igazságokkal szembesítsük. Van azonban egy egyszerű, általatok ismert mód, amely segít szemlélni Isten szeretetét, és amellyel mi válaszolunk erre a szeretete. Október hónap hagyományosan a rózsafüzér hónapja. Magyarok Nagyasszonya ünnepe előtt egy nappal, október 7-én tiszteltük Máriát mint a Rózsafüzér Királynőjét. Sok hívő őrzi még azt a hagyományt, hogy imádkozza a rózsafüzért minden nap, főleg október hónapban. Isten Szolgája II. János Pál pápa magyarázta ennek az egyszerű imádságnak az értéket a Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli levelében, amely a rózsafüzér évét vezette be 2002 októberében. Beszélve az örvendetes, fájdalmas és dicsőséges titkokról, hozzáadta a világosság titkait, hiszen, a Szentatya mondja, „eleven közösségbe kapcsolnak Jézussal – mondhatnánk – az Õ Anyjának szívén keresztül. Ugyanakkor szívünk belefoglalhatja a rózsafüzér e tizedeibe mindazt, ami egy személy, a család, a nemzet, az Egyház és az emberiség életét alkotja… Így a rózsafüzér egyszerű imádsága adja az emberi élet ritmusát” (RVM 2.)

Ez a nemzet biztosan nehéz időket él át, mindannyiónk élete sok veszélyek van kitéve. A család, a fiatalok életét a szekularizáció és a relativizmus veszélyezteti. Szükségünk van arra, hogy minden nap szembesüljünk az Evangélium üzenetével, amely a remény üzenete. Használjuk tehát ezt az egyszerű lehetőséget, a szent rózsafüzért, amelynek az imádkozása lehetővé teszi azt, hogy kövessük Nagyasszonyunk, Jézus Anyja példáját, Isten felé irányítsuk utunkat és megtaláljuk a békét. Ajánljuk fel rózsafüzérünket a Szentatya szándékára és azért, hogy jó eredményeket hozzon a Püspöki Szinódus, amelyet az afrikai Egyháznak szentelnek. Bízzunk mindent a Rózsafüzér Királynőjére.

Magyar Kurír